Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

a szegedi högyek a magyar homoki szőlőkultúrának alighanem első fecskéi. A folyamatot máshol, a településnél részletesen jellemezzük. A múlt század utolsó évtizedeiben a szegedi futóhomokra, kietlen járásokra, egyenetlen buckákra új világ virradt. Addig azt hitték, hogy csak legeltetésre alkalmas, földművelésre nem. Ismeretes, hogy az Amerikából behurcolt filoxéraveszedelem az ősi magyar szőlővidékeket mind letarolta, tönkretette. Ezer meg ezer szőlőműves parasztcsalád jut hazánkban a múlt század nyolcvanas éveiben koldusbotra. A váratlan baj, természeti csapás azonban nem csak leveri, hanem élelmessé is teszi az embert. Kiderült, hogy a forró alföldi homokon a filoxéra nem tudott pusztítani, az itteni szőlőtőkék ugyanis ellenállónak bizonyultak. E belátás nyomán, a század végén megindult a homoksíványok, homokbuckák szőlővel való betelepítése. Erre döntő ösztönzést a mi tájunkon a szegedi határral szomszédos, urasági kézen lévő két homokpuszta felparcellázása adott. A híres horgosi Kárász földesúri család 1893 táján eladta mintegy 3 ezer hold kiterjedésű királyhalmi homokpusztáját Ormódi Béla (1831—1917) pénzembernek, a szegedi kapitalizmus legmerészebb vállalkozó szellemének, aki bécsi bankok támogatásával 30 forintot adott a Kárászoknak a puszta holdjáért.

33 A kapitalista kortársak ezt az egyezséget őrültségnek tartották és azt hitték, hogy Ormódi a vállalkozásba belebukik. A 30 forintos homokot Ormódi Béla a környék népének, szinte kizárólag a szegedi külső határ kisparasztjainak nyomban 60 forintjával parcellázta föl. A vevőknek a vétel alkalmával készpénzben csak 5 forintot kellett fizetniök, a többi törlesztésére 12 esztendő alatt kötelezték magukat. Jegyezzük meg, hogy e kisparaszti kézbe került földek értéke is a koronarendszer életbelépése (1900) után már átlag 800 koronára emelkedett. A puszta leghitványabb 200 holdnyi része azonban még a legágrólszakadtabb parasztembernek sem kellett. Ezt a területet telepítette be egy Ormódiból, Fritsch bécsi bankárból és más külföldi, főleg osztrák pénzemberekből álló részvénytársaság. A munka irányítására Zauner Richárd (1845— 1939) bátran kísérletező szakembert szerződtették, aki a pozsonyszentgyörgyi ősi borvidékről származott és a klosterneuburgi szőlészeti akadémián kitűnő eredménnyel szerzett képesítést. Legutoljára a budafoki állami borpincéknél működött. Innen jött Szegedre, de az esztendő legnagyobb részében kint lakott a telepítés színhelyén, a horgosi KirályhalZauner Richárd 1905 táján mon. 33 Ormódi Béla. SzN. 1917, 154. sz. Eredetileg a híres Kis Dávid-féle posztókereskedő cégnek volt tulajdonosa. ,,Hatvanhat évet élt Szegeden — írja a fönti nekrológ — ő vetette meg az alapját annak a minta szőlőgazdaságnak, mely Királyhalom központtal ma az egész országban a legelsők között áll, s Szegedtől Szabadkáig és Halasig 50—60 ezer holdon terül el. Azelőtt terméketlen homokos talaj volt. Ő rendezte szőlőkivitelünket, és állandóan szoros összeköttetést tartott fenn a külfölddel. 574