Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Még egyszer fordul elő a szegediek szerémségi szőlőművelése. II. Lajos 1521. évi oklevelében

17 a szegedi polgárok és a Kamanc, Pétervárad lakossága között kötött egyességet erősiti meg. Végül az 1552. évi szegedi veszedelmet Istvánffy Miklós történetíró úgy magyarázza, hogy a Tóth Mihály szegedi főbíró vezérlete alatt álló hajdúk — visszafoglalván a Várost — a földalatti vermeknek és pincéknek estek, ahol a kitűnő szerémi, baranyai és somogyi boroktól megrészegedtek. A török aztán könnyen meglephette őket. Erről Tinódi Sebestyén is megemlékezik: Semminek aliták ők az terekeket, Senkitől nem félnek, hajtanak sok szép ökröket. Vigan köteztetnek ökröket, juhokat. Naponként ők várják az királynak hadát, Hogy ők megvehetnék nagy Szegednek várát, Nagy vigan ők iszják Baronya, Somogy borát. A baranyai borok szegedi ismeretére még egy helybéli tanút is idézhetünk. Szegedi Lőrinc, aki gyermekkorát még a szülővárosában töltötte, a „Theophania" (1575) egyik helyén így ír: töltsük meg az ventert, mind az torkunkig kövér husal, igyunk jó boronya borát, majdan meghalunk.

19. Az emlegetett szegedi borospincékre visszatérve, érdemes megjegyeznünk, hogy a Roosevelt tér 12. és 13., továbbá az Oskola utca 6. számú házak hatalmas gótizáló kőpincéi nyilván még ezek közül valók. Csak napjaink modern építkezései során tűntek el. Sajnos, nem mérték fel őket figyelmeztetésre sem. Szeged városának a budai várban háza is volt (Hess András tér 4).

19 Ennek kettős barlangszerű pincéjét nyilván a szegedi borkereskedők szállítmányai töltötték meg, akik egyébként budai kalmárokkal is üzleti kapcsolatban voltak. Szeged szomorú eleste után (1552) a gazdag polgárság jórésze, így a borkereskedők is elhagyják szülővárosukat, és olyan helyeken, többek között Kassán és Nagyszombatban telepednek meg, amelyekkel már régebben üzleti kapcsolatban voltak. Szegedi Pap Benedek — akit irodalomtörténetünk is számontart — Kassán szerezve polgárjogot (1554), Abaujszántón és Tarcalon szőlőt vásárolt.

20 Nagyszombatból kerül át 1600 táján Kassára Szegedy Mihály, ahol borkereskedelemmel foglalkozik.

21 Ami Nagyszombatot illeti, Kovács István kutatásaiból tudjuk,

22 hogy az itteni tanács 1563—1593 között írt magyarnyelvű, sokszor egyenesen ö-ző jellegű tanácsi jegyzőkönyvében számos, a szőlőműveléssel kapcsolatos szóra bukkanunk: bujtás, karóverő, nyomó, puttonhordó, szőlőpásztor, gyomláló, hegytörő és egy jellegzetes, sokatmondó bejegyzés: 1593. barania hordoth meg Akollottuk. Miután pedig ugyanebben az időszakban Nagyszombat városában számos szegedi származású kalmár telepedik le, aligha lehet kétséges a terminológia délvidéki eredete. Zoe Hauptova szlovák kutató megállapította,

23 hogy a szlovák Nagyszombat környékének, a Kiskárpátoknak bortermelő szókincse nagyrészben magyar eredetű. Hozzátehetjük, szegedi, illetőleg szerémségi eredetű. 17 Reizner, IV, 96. 18 SzegSz. I, 112. 19 Reizner, I, 63 ; A ház szegedi vonatkozásairól nem tud Lózsy E., A budavári Hess András tér. Bp. 1961, 28. 20 Kemény L., Pap Benedek és Huszár Gál életéhez. Irtört. Közi. 1911, 485. 21 Kerekes György kassai helytörténész kéziratos hagyatékából. 22 Baráti szívességét itt is hálásan köszönjük. 23 Hauptova, Z., A szlovák nyelv magyar jövevényszavainak néhány problémája. MNy. 1960. 174. Jó volna ismernünk a Fruskagóra mai szőlőkultúrájának délszláv szakmai szókincsét is: akad nak-e itt-ott még középkori magyar eredetű elemei. 571