Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

kivágják, kirozsolják belőle a hosszú szárú, tehát kiemelkedő rozsfejeket. Ez a rozsolás, kaccsalás. Ha a tavaszi vadvizek, áradások sokáig maradnak a vetésen, akkor a fölmelegedett vízben a búza kipusztul, kivakul. Az is előfordul, hogy a gyökér megmarad, de kalászt nem hajt. Ilyenkor árvabúza, árvarozs, másként hője a. neve. Ha a kalász már fejlődni kezd, akkor a búza hasba van. Ha föltűnő buján nőtt, akkor burjás. Ha fejletlen a kalásza, akkor tápaiak szerint pücsökfejű. Az olyan vetésre, amelynek tövénél sok az avas levél, azt mondják: subás a búza. Ha a szára vékony, alacsony, akkor selyömszálú. A megdőlt, nehézvágásúra: lápos a búza. Sövényháziak szerint viszont az ilyen búza mögháborodott. Az egyenetlenül fejlődött, ritkás, hézagos búzavetés ligetös, Tápén ablakos. Ha ezt tavaszi vízállás, vadvíz okozta, amelynek helyén nem fejlődhetett ki a szem, akkor a búza gombás. Ha a sok esőzés miatt a búzaszár összeáll, vagyis összetapad és a földhöz ragad, akkor meg ëbocskorosodik. Ha közvetlen aratás előtt nagy a szárazság, akkor a kalászban levő szem mögszorul, vagyis összeszárad, megtöpörödik. Ilyenkor nagy a terméskár. Az a vélemény, hogy abból az elmaradt vetésből még jó termés várható, amelyben Szent György napkor a varjú már el tud bújni. Szent Iván napja körül a búza már alig nő. Ha már hányni kezdi kalászát, a tápaiak ezt mondják: kikalászol, a tanyán: kaccsaddzik. Szemlátomást sárgulni kezd, és aratásra vár. Ezért mondják: Szent Ivánra, másként Szent Jánosra szakad mög a búza tüve. Szerencsés lesz Kálmány följegyzése

41 szerint az az ember, aki Szent Iván éjszakáján a búzában alszik és meghallja a búza tövének föl szakadását. Ilyenkor mindenesetre már morzsolgatják a kalászokat, körmükkel és foguk között ropogtatják a szemeket. így állapítják meg, hogy még tejes, már majdnem jó, most meg már lüsztös, azaz vágható. A túlérett kalász alsótanyaiak ajkán gólyafejes, möggólyafejesödik. Alsótanyaiak szerint vágni lehet, ha a szemet körömmel ketté lehet törni. Most már bele lőhet állani a búzába. Másként: ki lőhet zavarni a nyulat a búzabul. Mindkettő egyet ír körül: kezdődhet az aratás. Az aratásra váró gabona szárának állása szerint álló, dűlt. A búzavetés kedves vadvirágokkal is megtelik. Ezek: a kék búzavirág (Centaurea cyanus), a Szegeden már a XVI. században is előforduló csókaláb, tápaiasan kacsaláb néven emlegetett szarkaláb (Delphinum consolida). Nem tudjuk megmondani, melyik volt a fölkiáltó madár virága, amelyet Tömörkény említ.

42 Nem hiányzik természetesen a pipacs (Papaver rhoeas), Fuchsius fűvészkönyvében pippancs, vadmák sem. A pipacs szirmaiból izzasztóteát szoktak főzni. Régebben altatónak is használták. Mezőn játszó tápai gyerekek a pipacsot leszakítják, kezükbe veszik, de nem nyitják szét. így kérdezgetik egymástól: sör-ё, bor-ë, pálinka-ё, tisztaszínűpaprika-e? Ki kell találni, hogy a belseje milyen színű. Utána meg is eszik. A szokás Szőregen,

43 tanyán is lényegében így él. Sokan a maguk földjén szedett mezei virágból és búzából kötik az úrnapi koszorút. Ezt elviszik a sátorba, ahol elveszik tőlük és szívességből olyan helyre akasztják, hogy ne keveredjék össze a többi virágdísszel. Szertartás után visszakapják, és egész éven át családi szentelménynek tekintik. Tanyán oltalomkereső célzattal, azaz a termést égi pártfogásba ajánlva, az ilyen csokrokat útszéli keresztekre is szokták kötni. ...... * -'-'- 41 EA. 2816. 42 Tömörkény I., A tengeri város. 50. 43 Kálmány III, 103. 534