Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

MEZŐGAZDASÁG A FÖLD MEGMŰVELÉSE, GABONATERMESZTÉS A főd, élőfőd, elevenfőd, termőfőd sokféle. Legáltalánosabb szegedi megkülönböztetése a feketefőd és a homokfőd. Eleven föld néven emlegetik a talaj mélyebb rétegeit is, mert Tömörkény szerint „az ember még nem szúrta szíven azokkal a vasakkal, amikkel a földet termésre kényszeríti." Olykor, esős években fölbukkan a fődárja néven emlegetett talajvíz, fenékvíz, amely Tömörkény leírása szerint

1 „kísértetképen járja a pusztákat. Ez néha tíz éven, húsz éven át el van rejtőzve, senki sem tudja hova. El is felejtik, hogy valaha volt, gyerekek legényekké és emberekké válnak, anélkül, hogy valaha látták volna, mígnem aztán a kísértet egyszer megjelen. Megdöbbentő ez és félelemteljes dolog. Legelsőbb a kutakban mutatja magát, ahol a víz magasra emelkedik. Szinte kézibögrével lehet belőle meríteni, nem kell hozzá vödör. Pár nap múlva ím a búzaföldön, amely félnapi járásra van mindenféle víztől, a kísértet megjelen. Apró, tenyérnyi kis tócsák csillognak a növényszárak tövén, ahogy a kelő nap rájuk süt. Ez sehonnan oda nem folyt, csak úgy a földből jött elő. És hirtelen az egész határban ott van. De az úgy észrevétlen jön. Csamangó József például a tanyaszélben találja az ásóját, amit bizonyosan a gyerekek hordtak oda. Fölveszi hát és beljebb hajítja, hogy ott majd jobban kéznél lesz és nem is hág bele senki. Éllel esik az ásó a földbe, de a meglódult nyele csak kibillenti onnan, s amit most lát a gazda, arra szinte megmered. Ami kisarasznyi földet fölvágott az ásó, annak a nyomában lyuk támad, ez a lyuk egy szempillantás alatt megtelik vízzel, mely kavarog benne, s utóbb helyét nem találván a gödörben, folyni kezd a partról lefelé. Az ember elfehérül e látványba, két válla megroskad és úgy megy a tanyába a szomorú hírrel : — Itt a. föld árja... ...A kubikosmunkát ilyenkor nagyon hamar megtanulja a pusztai, akinek addig arra szüksége nem volt. Verejtékes és kétségbeesett harc ez az otthonért a támadó földalatti hatalom ellen. Töltést épít a tanya körül, de végtelen nehéz a munkája, mert a föld is, amit e töltéshez fölszed, nedves és saras. Ennélfogva deszkák közé kell azt szorítani, s ami deszkát helyéből kimozdítanak, mind ide használják, így harcolnak egymás ellen. A víz mindent akar, a gazda pedig nem hagyja. Ha már a föld ez évi hasznát elvitte is, de a födelet, azt nem engedi. Egy idő múlva a föld árja elveszíti nevét, mert oly nagyra nőtt. Mikor már mindenütt elkezd fakadozni, de még csak az árkok teltek meg vele : a neve fakadó víz. Mikor már a földeket elönti és lassan legelve viszi magával a romlást: a neve vadvíz.

2 Nem azért hívják így, mintha meg volna vadulva, bár ez alapon is ráillene az elneve1 Tömörkény I., Gerendás szobákból 210. Rövidebben Tömörkény I., A kraszniki csata 149. 2 Vadvizeinkről Papi., A vadvizek levezetésének kérdése. Szeged 1927; Pálmai M., A Szeged környéki vadvizek. Földrajzi Közlemények 1956. 33 A Mona F. Múzeum Évit. 75. II. 513