Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

nem szeret valamit: szereti, mint fene a malacot. Néhol hozzáteszik: a farkárul kezdi önni. A zsírdisznó neve mangalica, mangolica. Tápai megkülönböztetett fajtái: kismangolica 'rövidlábú, sárgás szőrű', nagymangolica 'fehér, göndörszőrű, hosszú lábú', körösztös mangolica 'mangolica és bergshire keresztezése'. A mangolicának egyik régi, kiveszett, már csak Dócban emlegetett hazai fajtája volt a jenéi (a hajdani kisjenői uradalom után), továbbá a vörös szőrű szalontai, nagyszalontai. Balkáni eredetű a siska. Az újabb angol yorkshire fajta szegedi parasztajkakon joksír, joksi, jóstíl. a bergshire viszont belsír, Kisteleken csikli, a Cornwall pedig korvaj alakban hallható. Idegen eredetű a dánlapaj is. Bácskából került át a fekete szőrű, tömpe orrú csetnik. Egyedi tulajdonsága szerint van szőke, fekete, kevert szőrű, 'tarka' bonta, 'csíkos szőrű', hámos, hámosderekú 'szőrén elütő színű, hámszerű csíkok vannak', darvas 'vegyesszőrű', bodorszőrű, siskaszőrű 'hegyes szőrű', vadas 'hátgerincén föláll a szőre', síkárszőrű 'szőre a sikáló kefére emlékeztet', szakos 'a pofájáról szőrös csimbókok lógnak le', hegedűórú 'hosszú orrú', pörgeórú, tumiórú 'rövid orrú', nyergöshátú 'hajlotthátú'. Az étvágytalan finnyás disznó tanyaiak ajkán tollrágó. Amelyiken nem fog az etetés, mert folyton talpon van, tápaiasan táncos, a nagyorrú, nagyfülű, rosszul hízó pedig tájmelos. Ez talán Teimel hajdani szegedi disznóvágó családi nevével függ össze. Amelyik többet nyom, mint amennyit mutat: sűrübélű. Egyébként úgy tartják, hogy a hízott disznó annyi kg súlyú, ahány cm első lábainál a dereka átmérője. * A disznóvágás, disznóölés, egyszerűen ölés, illetőleg disznótor november utolján már elkezdődik és karácsonyig befejeződik. Ez természetesen nem jelenti, hogy olykor januárban is elő nem fordul. Lehetőleg hétfő volt a napja. Manapság a már nem parasztmunkából élő családtagokra való tekintettel szombat, vasárnap. A tápaiak vasárnap jószágot valamikor a világért meg nem öltek volna. Ideje tehát általában Disznóölő Szent András (november 30.) és a régi szőregiektől szintén Disznóölő Tamás névvel illetett Tamás apostol (december 21.) közötti néhány hét. Ez egyúttal az adventi időszak, illetőleg a téli napfordulat, egyben az új esztendőre való készület ideje, érthető tehát, hogy hagyományvilágában mágikus mozzanatok is fölcsillannak, így már a boszorkánypörökben szó esik a Szent Tamás hája néven emlegetett szerről, ami kétségtelenül a Tamás apostol napján ölt disznó hája. 1731. Az kis fazekacskában pedig Szent Tamás hája volt és szentölt tömjén, istenfája s szentölt víz is volt benne, de igen kikekeneködött belőle, azzal kente volt meg.

129 Tápai öregek máig úgy tudják, hogy a tamási háj, Szent Tamás hája különösen kelevényről hasznos. A Tamás napján ölt disznó haját szögre akasztják, olykor öt-hat évig is eltartják. Ha valakinek kelése, kelevénye van, a hájnak egy darabját szétdörzsölik és a beteg testrészre kötik. A szomszédok is eljárnak az ilyen házhoz kölcsönkérni. Bár a legtöbb parasztember ért a megölt disznó föl szeleséhez és elkészítéséhez, mégis akadnak rokonok, szomszédok közül akik gyakorlatuknál, különleges érzéküknél fogva alkalmasak erre a feladatra: böllér, disznóböllér az alkalmi nevük. A munkát legtöbbször szívességből vállalják, újabban azonban meg is fizetik őket. Ahány kg súlyú a disznó, annyi forint illeti (1963) őket. A disznótort nagy családi készülődés előzi meg. Beszerzik a sót, paprikát, egyéb fűszereket, kását, gondoskodnak a kolbászbélről. Ezt beleskufa árusítja, de újabban mészárszékekben is kapható. Vígan folyik a házi köszörűkövön a kések, balták, szekercék élesítése. Ez tanyán bent, a jó meleg istállóban, az istállóplaccon történik. Bol129 Reizner, IV, 491. 498