Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

— Oda van egy birka — mondja neki a juhász. A puli erre nem szól semmit. Akkor a juhász kinyújtja a karját arra felé, a merre a birka távozott, de a puli erre sem szól semmit. Csak néz bele a zöld táblába, meg ismét a gazdájára vissza, a mi azt jelenti, hogy ő nem ért ebből az egész előadásból semmit. Ez természetes is, mert a juhász a maga magasságában ellát a birkáig, de a puli szemei igen közel lévén a földhöz, kisebb a látköre. Ennek a megnagyobbítása szempontjából megfogja a juhász a bőrt a nyakán, fölemeli magasra, s úgy mutatja neki a birkát. Most aztán, a hogy ott csüng a juhász kezében a bőrénél fogva, azonnal kapálózni kezd a pulinak mind a négy lába s már a levegőben is rohan a birka után. Mikor a gazda ledobja a földre, nekiereszkedik s megy mindenen keresztül a juh után... visszahajtja a nyájhoz, végezetül ugat reá néhányat s ezzel rendben van a dolga." Amikor a juhász a nyájat pulival tereli, akkor puliz, másként rápuliz. Régebben, amikor még farkasok is járták az Alföldet, nagy komondor, komondorkutya is vigyázta a juhnyájat. „A nyakára — írja Tömörkény

102 — szöges vasörveket verettek, éppen hogy a nyakukat el ne bírja kapni a réti farkas." Idézzük még a XVIII. század legvégéről Hoffmannsegg német utazót is más helyen. Félni kell tőle, meg a hozzá hasonló emberektől, mint Dugonics mondja: minő komondorral van dolgom, ugyanazért bot van immár kezemben.

103 A birka érzékeny, betegségre hajlamos jószág. A juhászok évszázados tapasztalatok birtokában sok sikerrel orvosolták őket. Bőrbetegség a rüh. A birka megtisztításának munkája, a rühelés a rühszőr, rühzsír segítségével történt. Ezt az írt házilag több módon készítették. így 1 liter disznózsírt mintegy 15—20 dkg kénesővel, 3—4 doboz vastagterpentinnel és г

/

2 deci vékonyterpentinnel vegyítették össze, utána a juhot bekenték vele. A másik: két csomag erős pipadohányt egy liter vízben összefőztek, és széksót vagy rendes sót kevertek bele. Üvegbe öntötték, de nem tele, hogy rázni lehessen, mert most még 1/2 deci vékonyterpentint is hozzáadtak. Ezzel a keverékkel locsolták a rühes részt. A patikai creolin népünk ajkán büdöskűolaj néven ismeretes. Rühpénz néven emlegették azt az összeget, amelyet a juhosgazda fizetett a juhásznak az egyezségen fölül, hogy a birkákat tisztán tartsa, betegségtől oltalmazza. Ez a múlt század végén egy évre minden birka után 10 krajcár volt. Már régóta nem fizetik. A nyű a birka végbelében élősködő féreg. Az ilyen jószág nyives, nyűves. Gyógyítása nyíveddző, vagyis arasznyi, kissé hegyes végű pálcika segítségével történik. Ezzel piszkálja ki a juhász a nyűveket a birka fenekéből. A helyét kékkővel, százaz oltott mésszel szórják be, esetleg büdöskőolajjal bekenik. A motoz, másként kergeség okozója egy kukac, amelynek különleges népi nevét már nem sikerült megtudnunk. A juhászok úgy tartják, hogy a féreg főleg a kutya ürülékén vagy takarmányon fordul elő, és innen kerül a legelő birka fejébe. Az erős jószág ki tudja tüsszenteni a kukacot, amely odabent egy-másfél cm nagyságúra is megnőhet. Volt olyan ravasz juhász, aki néhány köles- vagy árpaszemet dugott a birka fülébe, hogy forgolódjék, mintha megkergült volna. A gyanútlan gazda így aztán megengedte, hogy a juhász megölje és megegye. 102 Tömörkény L, Rónasági csodák 194. 103 Dugonics A., Etelka II, 136. 486