Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Jellegzetes alakja volt a szegedi egyetemnek, amelynek „néprajzi" jellegén ő is munkálkodott. Tanítványaival sokat törődött, szívesen adott nekik hazai német népnyelvi és néprajzi tárgyú szakdolgozatokat, disszertáció-témákat. Számos kiváló néprajzi kutatónk pályájának döntő ösztönzéseit tőle kapta. A magántanári habilitációt is többen nála szerezték meg (Tálasi István, Gunda Béla).

133 A földrajzi tanszék professzora, Kogutowicz Károly (1886—1948) az emberföldrajzi kutatásnak volt egyik ismert hazai képviselője. 134 Értékesnek Ígérkező egyetemi pályáját (1923—-1944) később a karrierizmus erősen befolyásolta, és a szélső jobboldalnak lett egyik kíméletlen szószólója a szegedi közéletben. Tanszékének folyóirata, a „Föld és Ember" eredetileg (1921—1924) a Magyar Néprajzi Társaság Emberföldrajzi Szakosztályának kiadványa. Szegedi korszakában (1925—1930) elsősorban a településföldrajzi kutatást karolta fel és számos kitűnő tanulmány jelent meg benne.

135 Kogutowicz tájmonográfiája, a „Dunántúl és Kisalföld" a szemléleti korlátozottságok ellenére is szellemes munka,

136 amelynek számtalanszor ígért párja, az „Alföld" Kogutowicznak egyéb nagyarányú, de már nem tudományos elfoglaltsága miatt sohasem született meg. A földrajzi tanszék mellett egyidejűleg készült disszertációk javarésze a népéleti, gazdasági, társadalmi hagyományokat általában figyelmen kívül hagyja. A „Föld és Ember" módszertani ihletése alig érződik rajtuk, néprajzi forrásmunkaként tehát nem igen használhatók. Ezzel szemben számos értékes, néprajzilag is hasznosítható településtörténeti dolgozatot közölt az egyetem közös földrajzi és történettudományi Acta-kiadványa.

137 Kogutowicz Károly tanszékén kezdte el pályafutását Wagner Richard, Alföldünk klímaviszonyainak kiváló kutatója, s az egyetem volt professzora. Nála habilitált Tóth János a parasztépítészet és településföldrajz tárgyköréből (1941). Az egyetem régészeti tanszéke 1924—1946 között működött Buday Árpád, majd Banner János professzorsága alatt. A „Dolgozatok" címmel emlegetett és nemzetközi tekintélyre emelkedett évkönyve helytörténeti és néprajzi vonatkozású tanulmányokat is állandóan közölt.

138 A tanszék számos kitűnő kutatót is nevelt. Sajnálatos, hogy feltámasztása mindeddig nem járt sikerrel. Korszakos eseménye a magyar egyetemtörténetnek és a néprajz hazai tudománytörténetének, amikor 1929-ben nagyérdemű folkloristánkat, Solymossy Sándort (1864—1944), az „Ethnographia" szerkesztőjét a szegedi tudományegyetemre a néprajz első magyar nyilvános rendes tanáraként kinevezik.

139 133 Gunda Béla az „Összehasonlító néprajz, különös tekintettel a balkáni népekre" (1941) Tálasi István pedig „Az Alföld tárgyi néprajza és magyar történeti néprajz" (1941) tárgykörökből. 134 Szaktudományunk szempontjából jelentős alkotása: Magyarország néprajzi térképe. Budapest 1927. 135 A Föld és Ember dolgozó társai között ott volt Banner János, Bartucz Lajos, Bátky Zsigmond, Bibó István, Bodnár Béla, Ecsedi István, Eperjessy Kálmán, Gönyey Sándor, Györffy István, Irmédi Molnár László, Kiss Lajos, Rapaics Raymund, Szabó István és mások. 136 Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. I—II. Szeged 1929,1936. 137 A tanszék profiljáról tanulságosan tájékoztat a Kogutowicz Károly Emlékkönyv. írták: Tanítványai. Szerkesztette: Wagner Richard. Szeged 1939. 138 Dolgozatok a magyar királyi Ferencz József (később : Horthy Miklós) Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből. Szeged, 1925-től. 139 Egyéniségének, szegedi működésének jellemzése Ortutay Gyula, Solymossy Sándor a szegedi egyetemen. Ethn. 1939. Kötetben: írók, népek, századok 115. 45