Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

„Szegedről elindulva — folytatja — utam ismét szép síkságon vitt keresztül, hol a lovak vad állatokhoz hasonlóan, egészen szabadon élnek. Egymást éri a sok ménes. Ez az oka, hogy a szegedi piacon annyit láthatni." Még Pesten is kitér a hazai lovakra. „Pesten — írja — igen sok lókereskedő van. Ha valaki kétezer jó lovat kívánna venni, itt bizonyára kaphatna. Tíz lóból álló istállókként adják el, minden istálló ára 200 forint." Jegyezzük meg, hogy e pesti lócsiszárok között szegediek is akadtak. így valószínű, hogy Pesti Szegedi István, aki polgárember létére rövid ideig (1470) Csongrád megye főispánja is volt,

31 eredetileg lovakat szállított a királyi udvar számára. Szegedi Pál (1532?—1597) püspök a bolognai egyetem anyakönyvében így szerepel : Paolo Zegedi di Pest.

39 Édesapja, János, szintén szegedi származású tőzsér, lócsiszár lehetett. A lóval, kocsival bánásnak a diák jó hasznát vette, mert rövid ideig a firenzei nagyherceg lovászmestere (cocchiere) lett. Erre szegény sorsa vitte rá, humora azonban nem hagyta el: tréfás olasz verset írt a kocsi dicséretéről. A már többször emlegetett Baratin Lukács zágrábi püspök szülővárosa, Szeged iránti hálából a Dömötör-templom mellett Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére kápolnát emeltetett. Ennek fönntartására többek között egy 56 lóból álló ménest (unum gregem equorum equacialium sub signo in numero quinguaginta sex) is ajándékozott. A ménes csikait, lovait nyilvánvalóan a szegedi vásárokon értékesítették a kápolna javára. Zákány István főbíró Fráter György megbízásából és az ő számára 1000 kősó értékben megvásárolta Tóth Mihály volt főbíró lovát.

33 A Szegedi Veszedelem, Tinódi versezete megemlékezik a. festett lovakról is: Nagy szép festett lovak az mezőn jargalnak, Kikről fő ter ekek elestek, megholtanak. Még egy szórványos, de értékes adatot idézhetünk. Amikor Pap Benedek szegedi kalmár a Szegedi Veszedelem után kénytelen elhagyni szülővárosát, egy jegyzék elmondja, hogy mit hozott magával Kassára. Felsorolja az ékszereket, szöveteket, posztóbálokat, de megemlíti az ménest is.

34 Nyilvánvaló, hogy a gazdag szegedi kereskedők külön lovakat is neveltek maguknak a szállítás céljaira. Lóra volt szükségük természetesen a híres szegedi mészárosoknak, tőzséreknek is, amikor a marhát hajtották és ősi szokás, kiváltság alapján postai szolgálatot is teljesítettek. Erről más vonatkozásban bővebben is szólunk. Mindezek a szűkös, de tanulságos adatok is kétségtelenné teszik, hogy a lótartásnak, ménesnek évszázadokon át milyen nagy jejentősége volt a szegedi pusztákon. Vajon a hódoltság a maga arab, keleti lófajtáival nemesítette-e a szegedi lovak minőségét, adatok híján nem tudjuk megmondani, de föltételezhetjük. Mindjárt hangsúlyoznunk kell most az elején, hogy a szegedi pásztorság világából éppen a csikósélet, pusztai lótartás tűnt el legkorábban. Alig van már reményünk az összefüggő ábrázolásra, mozaikszemekkel kell megelégednünk. A hódoltság után ismeretes a iuramentum Equisonum, továbbá a Csikósok kötelessége címen összefoglalt hatósági intelem,

35 amelyet a Város tanácsa szövegezett. 31 Zsilinszky M.,Csongrád vármegye főispánjai. Száz. 1891, 658. 32 Személyéről bővebben Bálint S., Szeged reneszánszkori műveltsége. Bp. 1975. 73. 33 Reizner \\l, 421. 34 Pap Benedekről bővebben Bálint S., Szeged reneszánszkori műveltsége Bp. 1975. 100. 35 Tápay-Szabó László kéziratos szegedi forrásgyűjtéséből. 453