Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Első legáltalánosabb alkalmazása szerint terítő, vagyis a ponyva funkcióját tölti be, tehát véd az időjárás viszontagságai ellen. Innen a hangsúlyozottabb gyékényponyva megnevezés is. A gyékénysátor, vagyis a piacon, régimódi társzekereken, aratás idején a keresztek tövében rögtönzött, vagy kocsirúdra akasztott enyhely az eső és napsütés ellen védelmezett. Régebben a kubikos fölszereléséhez is hozzátartozott a gyékényponyva, amely egyaránt szolgálhatott fekvőhelyül, de enyhelyül is. A többi ponyvának, térítőnek való készítményekről később külön szólunk. Olykor még manapság is nyáridőban gyékényre telepedve eszi meg a tápai, tanyai család a meleg ebédjét is : erre tálal a gazdasszony. A középre helyezett ételt a gyékényre telepedve, körülülve fogyasztják. Ma már általános, hogy itt is külön tányérból esznek. A gyékényágy, azaz a földre terített, fekvőhelyül, derékaljul szolgáló gyékény emlékezete már csak archaikus ráimádkozások szövegében fordul elő : jámbor embör, gonosz asszony, gyékényágy, kűpárna: Jézus mondta szó jusson az eszödbe. Csecsfájásról való régi szőregi ráimádkozás : erős asszony, engödelmes embör, a Jézusnak gyékényágya, kűpárnája: ez a csöcsfájóknak legnagyobb orvossága.

5 A szegedi premontrei apácáknak a Lányi-kódex lapjain (1519) olvasható rendtartása előírta, hogy a haldoklót tegyék leterített ciliciomra, zsákra, gyékényre, és a hamut hintsék rá.

6 A gyékényágynak e liturgikus jellegű használata Tápén, Alsóvároson a századfordulót még megérte : a haldoklót letették a betegágyról, az anyaföldön elterített gyékényre, hogy a halál pillanata hitük szerint kevesebb kínlódással következzék be, és a test nyugodtabban térhessen vissza a porba, amelyből vétetett. Egyébként népvándorlás kori temetőkben itt, a szegedi tájon gyékényes sírok is akadnak: csónakformán összeillesztett gyékényfonadékra helyezték a holttestet. Ez a hagyomány nyilván később is sokáig élt. Móra Ferenc a szatymazi dombon talált egy gyékénybe temetett gyermeket, akinek a markában 1877-ben vert rézkrajcár volt.

7 A padkatakaró a padka méreteihez és görbületeihez igazodó gyékénytakaró, amely a meszelést kíméli. A gyékényszék hengeralakban összegöngyölített keskeny gyékény, amelyet fonni szoktak, nem pedig szőni. Össze is fűzik, hogy szét ne bomoljon. Lába, támlája nincs. Kényelmes, mert ruganyos tápai ülőke. Könnyen lehet, hogy a gyékénynek az ősi tápai ruházkodásban is volt szerepe, jelentősége. Tudjuk, hogy a lakodalmak hagyományvilágában mennyi értelmevesztett, tréfássá vált régiség él még napjainkban is. A bohóskodó tápai legényseregnek széles jókedvében, főleg a lakodalom másnapján rögtönzött alkalmi viselete volt a gyékényből sebtében font gyékénycsákó, gyékénykabát. Játékos megjelenésükhöz hozzátartozott még a gyékényzászló is, vagyis az a rúdra erősített gyékénydarab, amelyet a lakodalom másnapján jókedvű fiatal házasemberek, legények szoktak körülhordozni, amikor a vendégeket hazakísérik. Ilyen zászló alatt szoktak valamikor a hazaszökött újasszony keresésére is indulni. A tápai néphagyomány szerint a legénybandérium is gyékényöltözetben fogadta Ferenc Józsefet, amikor 1883-ban a falut meglátogatta. A gyékény a rendes táplálkozásban ugyan nem fordul elő, de Ínséges időkben sor került a gyékény összetört, gumós tövéből sütött böngyölekinyér, böngyölepogácsa 5 Kálmány 11, 112. 6 Nyelvemléktár N11, 381. 7 Móra F., Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Szeged 1932, 6. m