Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
és riporteri munkásságát majd akkor fogjuk igazán méltányolni, amikor a néprajz hazai tudományos fogalomköre szintétikusabbá válik, és már egy-egy városi közösség legegyetemesebb emberi sajátosságait is módunkban lesz nyomozni. Megvesztegethetetlen megfigyelő' és bölcs anekdótázó. Pillanatfelvételekből összeállított arcképgyűjteménye, „A régi Szegedből az újba" 107 a századforduló szegedi társadalmának, polgári életének szinte klasszikus keresztmetszete, egyben a szegedi újságírás puritán erkölcsiségének, irodalmi igényének, népszeretetének egyik kitűnő példája. A régi Szeged kiskocsmáiról, parádéskocsisairól, a Felsőváros utcáiról és temetőjéről írt, de egyéb ihletett riportjaiban 108 néprajzi mozzanatok is sűrűn felbukkannak. A Szegedi Napló gárdájához, Tömörkény, Móra, Szigethy Vilmos barátai köréhez tartozott a korán elhunyt Ortutay István (1881—1918) is, akinek értékes anekdótagyűjteménye jelent meg. 109 Fia Ortutay Gyula. Természetesen azokról az írófiakról sem feledkezhetünk meg, akik az utolsó száz esztendőben az eddigieknél talán kisebb mértékben, egy-egy részlettel járultak hozzá a szegedi emberség néprajzias kifejezéséhez. Meg kell elégednünk azonban itt is az utalásokkal. A Senex néven írogató Nagy Sándor (1836—1919) a múlt század derekának városi életéről, polgári társadalmáról ad néhány jellegzetes karcolatot. 110 Békefi Antal (1859—1907) Palotás Fausztin társaságában az élőszavas hagyomány nyomán talán a legnagyobb hatású népkönyvet írta a szegedi betyárvilágról [„Sötét idők"] 111 . Sebők Zsigmond (1861—1916) a nyolcvanas évek derekán rövid ideig Szegeden volt újságíró. Forrásértékűek egy alsótanyai szentemberről, Böhő Ferencről, 112 továbbá egy alsótanyai legénynek, a balladahossé vált Szécsi Jóskának megöletéséről szóló mesteri riportjai. 113 Palotás Fausztin (1855—1922) fiatal korában a „Szegedi Képes Naptár" évfolyamaiban közöl olykor értékes néprajzi leírásokat. Elbeszélő kötetei előkészítik ugyan Tömörkény és Móra Ferenc útját, de mondanivalójukban az egykorú népszínműirodalom sallangos világát tükrözik. 114 Leginkább a Pallavicini-uradalom dohánykertész falui (Dóc, Sövényháza, illetőleg Tömörkény) szolgálnak háttérül. Elvétve természetesen találunk bennük értékes, máshonnan nem ismert néprajzi megfigyeléseket is. Ilyen a gyalogvőlegény alakja. 115 Mikszáth Kálmánt a szegedi világ ihlette a „Kaszát vásárló paraszt" s a „Milyen a magyar iparos?" megírására. Ezzel azután megteremtette a szegedi novella utánozhatatlan, Tömörkénynél klasszikussá vált műfaját. Aligha véletlen, hogy Szegeden 107 A régi Szegedből az újba. Szeged é. n. Riportjaiból: 108 Utazás Felsővároson. Délm. 1942, 174; A szegedi utcák figuráiból. Délm. 1942, 14, 36, 69. sz.; Régi szegedi kocsmák. Délm. 1942, 248, 257, 260, 266, 272, 283, 289, 295. és 1943, 2. sz. 109 Ortutay /., Barcsay-adomák. Szeged én. n. 110 Nagy S., (Senex), Ötven év. Szeged 1909. 111 Sötét idők. 2. kiadás. Szeged 1906. Bekennek álnéven írt egyéb művei: „Rio", „Betyárok. Történetek az alföldi betyárvilágból gróf Ráday korában." Szeged é. n. Egy vitéz csendőrtiszt, Klemm Jusztin. Szeged 1908. Ebbe a félponyva műfajba tartozik még Tömörkény I. [névtelen műve],, Betyárlegendák. Szeged 1898; Új antológia: Történetek a szegedi betyárvilágból. Válogatta Bálint Sándor. Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár. Szeged 1961. 112 A jeruzsálemi király. SzN. 1885, 150. sz. из Egy paraszt Don Huan vége. SzN. 1884, 5. sz. A tanyák világában. A mise. SzN. 1885, 148. sz. 114 Az én édes otthonom. 1881 ; Tanyai történetek. 1883; A mi parasztjaink. 1884; Kapitányságból. 1886; Eresz alól. 1887; Homokfelhők. 1889. Valamennyi Szegeden jelent meg. 115 Az én édes otthonom 42. 37
