Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

elkezd forogni, nem tudja abbahagyni és a végén a földön rendesen agyonzúzza mamagát), vetős ( = olyan galamb, amely repültében több bukfencet is vet), vetőpurcli (=ugyanaz), vetőgalamb (= ugyanaz), forgós (= olyan bécsi, purcli, amely hátrafelé is tud bukfencezni), fúvós (= a csőrén át fel tud fúvódni), amambrukkus (= „kibúgta az amambrukkut". Kálm. I.: 215. Nem hallottuk), szokott ( = házhoz szokott, már nem lehet elzavarni), szokatlan (= még nincs a házhoz szokva, szoktatni kell), leálló (= a gazdájához szokott, leszáll hozzája), kijáró (= ki lehet engedni, mert úgyis visszajön), szálló, szállás (= alkalmas a hajtásra), kódorgó (= a levegőben egymagában kóválygó, falkájától elszakadt galamb), őgyelgő (= ugyanaz). Nem szerint: kangalamb, bakkgalamb (= hím), nyőstény galamb, csíragalamb (= ennek nem kél ki a tojása). Két galamb párzik, páradzik, epárzik (= megtalálja a másikban a maga párját,) kőt (= költi a tojását), visszaköt (= olyan fiókát költ ki, amely nem felel meg a várt fajtának, hanem az ötödik-hatodik ősre üt vissza). Kor szerint : fők, fiókgalamb, galambfi, galambfiók, sipítós ( = kisgalamb, fióka), páradzós ( = olyan fiatal galamb, amely már alkalmas a költésre), öreggalamb ( = kifejlett galamb). A fiókák neve szerint van bécsifiók, parasztfiók, postafiók, purszlifiók, vadócfiók, pávafiók, stb. Hang szerint: búg (= turbékol), brukkol(= ugyanaz), sipít (a fiókgalamb). Mozdulata szerint: száll, vet (= bukfencet vet a levegőben), forog (= hátrafelé bukfencezik a levegőben), ereszködik ( = leszállóban van), gurít ( = hátra vágódik, röptében hátára dobja magát), tűnik ( = eltűnik a szemhatárunkból), szű (Kálmány I, 215. = ?), szövődik (Kálm. T, 215 = leszállóban keresi a helyes irányt), terít (= kiterjesztett szárnyakkal lassan ereszkedik lefelé), húz ( = egy-két galamb a falkában élre tör és vezeti a többit). A galamb föl nem sorolt testrészeit a szokott, köznyelvben is ismert, más szárnyasoknál is használt nevekkel jelölik meg. Mégis ki kell emelnünk a tollazatnál a vezértoll{— a szárny legfejlettebb 10—12 tolla), szárnytollésfarktollnevét. Ami a fajtát illeti, vérbeli szegedi galambász csak olyan galambfajtákat tart, amelyek repülésükkel, de amellett hűségükkel és ragaszkodásukkal is különösen kiválnak, és alkalmasak arra, hogy sportszenvedélyét kielégíthesse velük. Ilyen legelsősorban a szögedipurszli, vagy purcli (nyilván a német Purzel szó származéka), amelynek országos híre van, és a magyar galambászok társadalmában szegedi keringő néven ismeretes. Egy szakíró, Winkler János

8 így jellemzi : „A szegedi magasrepülő keringők kivétel nélkül mind kontyosak (fésűsek, búbosak), sima (suta) fejű eddigelé még nem észleltetett köztük. Igénytelen megjelenésű külseje után ítélve, első pillanatra nem teszi nagytehetségű galamb benyomását a szemlélőre, de aki elemükben, munkájukban látta őket, annak rögtön kedveltjei lesznek. A szegedi magasrepülő keringők kitűnő tulajdonsága a hosszan kitartó és szabadszemmel alig, néha pedig ki sem vehető magasrepülésben áll. Vannak egyes példányok, amelyek 8—9 óra hosszat is repülnek egyhuzamban a szédítő magasságban, s ez a tulajdonságuk a szegedi keringők otthonában, Szegeden és annak környékén már föl sem tűnik. Mennél magasabban (1200—1400 m) és mennél kitartóbban röpülnek, annál nagyobb a tenyésztők öröme és büszkesége. 8 Winkler J., Galambtenyésztés. Budapest 1925, 111; A szegedi pruszli egyéb jellemzései Balassa Gy., A szegedi magasrepülő keringők. Szárnyasaink 1891, 85. és 1896, 190; Dudás J., A Szegeden megtartandó galambröptetésről. Szárnyasaink 1896, 91. 109, 126; Szőke P., A szegedi magasrepülő galambokról. Szárnyasaink 1896, 159; [névtelen]. A szegedi keringők ügye. Szárnyasaink 1896, 238; Lovassy S., Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Bp. 1927, 403 ; Leidenfrost Gy., Házi állatsereglet. Bp. é. n. 32; Legújabban Teremi G., A galamb. Bp. 1956,128 ; Péterfi L, A házigalamb és tenyésztése. Bukarest 1970, 177—180. 25 A Móra F. Múzeum Évk. 75. II. 385