Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

GALAMBÁSZAT A galambászat, galambaszkodás, galambászság a szegedi férfivilágnak alighanem legnagyobb: kártyánál és bornál, dohányzásnál és futballmérkőzésnél is tüzesebb szenvedélye, amely hatalmában tartja a társadalom minden rétegét: munkást és ipa­rost, tanult embert és parasztot, szegényt és gazdagot. Bizonyára az is számít, hogy a galamb rendszeresen ellátja ízletes hússal a szegényember konyháját és így az oko­zott kerti kár, piszok és bűz ellenére is, de főleg a családi békesség kedvéért az asz­szony valahogy eltűri. Trágyája a kertben elsőrangú. Ha gomba bántja a paprika­palántát, a kikezdett helyekre galambgané kerül. Bőrcserzésre is fölhasználták ré­gebben. Szárazon koppasztott tollával olykor párnát töltenek. Ez a hasznosság azon­ban vérbeli galambásznak nem jelent semmit. Teljesen a sportszenvedély fűti. Hogy a szegedi galambászat mikor bontakozott ki, nem tudjuk. Egyes galam­bászok a törökökre, török kereskedőkre gyanakszanak, 1 a bizonyítékok azonban hiányoznak. Mindenesetre tudjuk, hogy Szeged 1552. évi ostroma idején előfordu 1 a galambposta: Ali budai basa ezzel biztatja Héder szegedi béget kitartásra. 2 Aligha tévedünk, ha a galambászokat a híres régi szegedi darvászok, madará­szok 3 utódainak tartjuk, akik ezt az évszázados készséget és készültséget: haszon­szerzést és sportszenvedélyt a galambaszkodás szerényebb, urbanusabb módjában és lehetőségeiben élik ki. Bizonyos, hogy a szegedi galambászat a múlt század derekán már virágjában volt. Erről főleg Kálmány Lajos jelentős, de sajnos értelmezetlen szójegyzéke, 4 to­vábbá Kovács János rövid megjegyzése 5 is tanúskodik. Ebből az időből való az ak­kori híres galambászok nevét versbefoglaló mondóka is: Hódi, Mucsi, Biacsi, Révész Mírton, Kiss Jancsi, Figler Márton, Pap András: ez a hét fő galambász. Van azonban mindezeknél értékesebb forrásunk is, a múlt század végéről. Ez pedig a szegedi gazdasági kérdésekről sűrűn írogató, egyébként ma már ismeretlen Hege­dűs András újságcikke, 6 amely a szegedi galambászokat mutatja be. A cikk nemcsak történeti értékénél fogva érdemel figyelmet, hanem számos szabatos megfigyeléséért is. 1 Magyar Gazdasági Udvar 1931, 1. szám. 2 Reizner, I, 128. 3 Takáts S., Rajzok a török világból. III, 38. 4 Kálmány, I. 215. 5 Kovács 253. 6 Hegedűs A., A szegedi galambászok. SzN. 1893, 37. sz. 381

Next

/
Oldalképek
Tartalom