Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A pióca, elavulóban levő nevén nadály, a szegedi táj népi orvosló gyakorlatában is köpölyözésre szolgált. Öregek úgy tartják, hogy legjobb a csíkos hátú, zöld hasú pióca, amely főleg a csatok néven emlegetett, sással, kákával teli zsombékban található. A lópióca, másként vadpióca nem alkalmas orvoslásra, csak horgászásra. Piócaszedéssel a folyószabályozás óta leginkább szegénysorsú dorozsmai aszszonyok foglalkoztak, akik régebben messzibb vidékekre is elvitték és ott árusították. Tréfásan emlegetik, hogy a fölfedezésre induló Kolumbus Kristófnak már útjába akadtak az Amerikából visszatérő dorozsmai piócakufák. Ismeretes, hogy a magyar pióca már a múlt század elején jelentős szerepet játszott a nyugat-európai orvosló gyakorlatban is, azonban a környéken csak Makóról van adatunk arra, hogy a kereskedelem is foglalkozott pióca-exporttal. A pióca ősszel sárba bújik, ott telel ki. Csak május elején tűnik elő, amikor a béka is megszólal. A tiszta vizet nem kedveli, csak a csatakot, amelybe a jószág is belejár. A piócaszedő asszony derűs időben gázol bele a vízbe, amelyet bottal is verdes, csörget. A pióca a mozgásra, hangra feljön és belecsíp, majd ráragad a piócaszedő lábára, az egészséges vért azonban nem szereti. A felbukkanó piócákat a víz széléről azután bot végére erősített tésztaszűrővel fogdossa ki. Ennek alkalmi neve piócaszödő. A kifogott pióca zacskóba kerül. Előfordul, hogy egy alkalommal több száz piócát is fognak. Máskor kevesebb a zsákmány. Pióca nagy számmal él a dorozsmai Lápastóban, továbbá az Öregtiszában, Röszke alatt. A piócát nagy uborkásüvegben tartják. Nyáron háromszor, télen egyszer kell naponként friss, de nem hideg vizet önteni bele. Az üveget nem szabad bedugni, csak lekötni, mert különben a pióca megfullad. A piacra vizes zacskóban viszik. Itt befőttes üvegből szokták orvosi füvekkel, széksóval együtt árulni. A beteg tagot először vizes ruhával tisztára kell törölni, mert a pióca kényes természetű, így nem szereti az izzadás szagát. Pohár fenekére kevéske vizet kell önteni, és ebbe rakni a piócát, azután fordítani rá a fájó részre. Ha teleszívja magát a rossz, alvadt vérrel, akkor magától is leesik. Ha letépik, akkor a csípés okozta sebhely jobban fáj. 380