Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

cankócsirke elnevezés. A kitollazott nyakörves, bibircsókos hímeknek viszont fácánsneff a nevük. A szélkiáltónak jellegzetes tu, tu hangja után tutuka neve is hallható. A sneífeket cigány-, csirke-, eső-, fácán,- fecske-, fekete-, fütyülő-, galamb-, gólya-, hajóorrú-, háromujjú-, karólábú-, kéklábú-, kubik-, lotyó-, mónár-, mór-, paprika-, páva-, pörgeorrú-, réti-, szőke-, szürke-, tarhonya-, tarló-, tengöri-, tiszai-, vonyó-, ződlábú sneff megkülönböztető, részben rögtönzött neveken emlegette. A sneff, ajkukon olykor snyeff egyébként számos fajtának összefoglaló neve volt. így a gulipán (Recurvirostra avocetta) más neve hajóorrú sneff, pörgeorrú sneff. Nyilván van azonban úri eredetű elnevezés is közöttük. A Totanus fuscus két néven is ismeretes volt. A pettyes tollazatúnak kendörmagos sneff, fekete nászöltözetében pedig feketesneff volt a neve. A hangos Limosa aegocephala neve vonyósneff, lotyósneff. Hangutánzó eredetű a pirpió (Glareola pratincola). Ennek Lakatos rácpap elnevezését is hallotta. Vegyük most szemügyre főleg Lakatos Károly és Beretzk Péter kalauzolásával a szegedi vadvízország és szárazföld többi, néphagyományban is számontartott madarait. Lakatos írja,

21 hogy a régi szegedi víziember, de maga a köznép is tudta, ismerte a lápi madarak minden nemzetségét, szokását és természetét. Ha egy madár elsikkantotta magát, tudta, hogy miért tette. Tudta, hogy ez meg az a fajta madár milyen alakú falkával jár, hányan vannak, honnan jöttek, hová mennek. Tudta, hogy amikor a magasban kivált egy-egy madár a csapatból, miért tette. Tudta, hogy mit beszélnek a madarak. Értett a nyelvükön és néha jót nevetett, amikor zajongtak. Azt mondta, hogy pörlekednek valamiért. A bakcsó (Nyctiardea nycticorax) tulajdonságait már Nátly József

22 magyarázza: „baktsó, gém neme, a vízi bikánál kisebb. Lakik vizes helyeken, apróbb szigeteken és fűzfa ágakon. Sokszor tsoportonként három-négy óra hosszat mozdulatlanul állanak, innen azon közmondás : úgy néz, mint baktsó. Nappal, ha nem háborgatják, nem repül, csak estve eledel keresés végett kiabálva vízszélekre megy. Kétféle : hamuszínű és fejér. Ennek háta téglaszínű, amannak hangja kellemetlenebb." Más nevei vakvarnyú, olájpap.

2S A fehérnek fehérbakcsó (Buphus comatus) a neve. Jegyezzük itt meg, hogy régi vízenjárók nyelvén halvágó azoknak a madaraknak (bakcsó, cerkó) összefoglaló neve, amelyek hallal élnek. A batla (Plegadis falcinellus), vagyis fekete szalonka. Más népi nevei: lengyelzsidó, zsidómadár. A bölömbika (Botauris stellaris) más neve nádibika. A cerkó (Sterna hirundo) más neve csér. A halász hűséges kísérője, mindig „a falatért kunyorál". Innen kúdúska neve is. Családjába tartozik a halc'érkó (Sterna fluviatilis). Tömeges megjelenése öreg halászok szerint áradást jelentett. Inkább a Fehértón tanyázik a kiscerkó (Chlydonias nigra). A lóc'érkó, lócsér (Larus ridibundus) hangos természetéről híres. A dárévöcsök (Podiceps eristatus) szegedi halászok ajkán dáré, másként bujár. Nem kelendő: kapós, mint Kistelekönn a vöcsök (Szatymaz). A dilimadár meghatározása nem sikerült. Lakatos emlegeti

24 hogy a vízenjáróknak a szelet jósolta. 21 Lakatos K., A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethn. 1910, 83. 22 Nátly J., Némelly vélekedések a magyar nyelv ügyében. Szeged 1825. 23 Lakatos K., Természeti és vadászképek. Szeged, 1879, 120. 24 Uő. A régi szegedi halászok jelképes madarai 83, 151. 24 A Mária F. Múzeum Évk. 75. II. 369