Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Fehértó vízmennyiségét szabályozni, illetőleg mozgásba hozni. Azóta a modern, jelentőségében egyre növekvő halgazdaság mellett, a madárvilág védelme érdekében a tó egyik részét rezervációs területté nyilvánították. Ennek a környékbeli nép ajkán Vadfehértó a találó neve. Említsük itt meg, hogy a tó délkeleti hajdani nyúlványát Kákáslapos néven emlegették. A tóra kelet felől hatalmas, termékeny fekete föld szolgál, amelynek Nagyfekete a neve. Itt terül el, de a Fehértótól kissé távolabb a híres Öthalom, amelyről más vonatkozásban is többször szó esik. A tó partmenti részei a Székhát, amelyen már a XVIII. században is folyt földmívelés. 1773. évi végrendeletből: vagyon ismét Szék háton egy zsákrul való szántó földem. A Székhát egyik, néhány házból álló részének Rácok kertje a neve. A múlt század elején dohánykertészek dolgoztak itt. Adatok híján sajnos, nem lehet eldönteni, hogy a Rácz család használta, vagy szegedi szerbek kezén volt-e. Északabbra van az Ürgehalom, továbbá Tápaihalom, keletebbre a Sörkéd dűlő, amelyet azonban az ottlevő régi mezei kút miatt inkább Sörkéti kút néven emlegetnek. A középkorban itt falu állott. Mindezekből nyilván következik, hogy a parasztélet a Fehértó mentén már a középkorban virágzott. Az északkeleti oldalon van a már 1722-ben említett Székhalom, körülötte pedig a Fertő, Förtő, olykor Gyevifertö: székes, vízjárta legelő. Ennek részei: a Vaskapu és a nyilván még török eredetű Hodzsatelek, másként Hoccsatelek. Északra, a Fehértó és Sándorfalva közötti vízállásos terület neve Macskástó, röviden Macskás. Egyik része Diliér, a szomszédságában élő Dili, igazi nevén Karácsonyi juhásznemzetség után. A Fehértótól nyugatra kezdődik a homokvilág. Itt van a Ádókhögy, Székalj, délnyugatra pedig a tóval valamikor összefüggően a Balaton, Balatonhalom. A Fehértó paraszti madarászatárói, vadászatáról, továbbá a széksósöprésről, székfűvirág gyűjtéséről, továbbá a juhászairól más összefüggésekben emlékezünk meg. A Fehértóban a vízjárás mindig egyirányú volt, ezért az erek, horpadások, mély fenekek mellett szigetek alakultak rajta. „A víz járása — írja Beretzk — mély vájulatokat is vésett. A legmélyebb volt a Csukásér. Ide húzódott be a csuka. Ez az ér csak a legritkábban száradt ki, és a torkos rabló hal annál könnyebben meghúzhatta itt magát, mert a Csukásérben járni veszélyes is volt. Egyes helyeken hónaljig süllyedt benne az ember. A sok apró ér közül nevezetes volt még a Pogányér, mely a nevét állítólag a török időkből nyerte, amidőn a csaták során a vértől pirosra festődött ennek az érnek vize. A szigeteknek is külön nevük volt. Azokat a szigeteket, ahol a juhászcsaládok „uralkodtak", a juhászok neve után keresztelték el... Alakjuk után is nevezték el a földnyelveket: legnevezetesebb a Kereksziget volt. A víz apadásával ez bújt ki először, és mindenkor oly szép kerek volt, hogy cirkalmazni sem lehetett volna szebbet. Ez volt a madarak legkedvesebb tartózkodási helye... A Szamárszigeten legeltek a szamarak, hiszen a birkanyájhoz hozzátartozott a szamár is. A szamár a széki növények között válogat, és csak ennek a szigetnek volt olyan termése, mely ízlett neki..." A szigeteket másként telek néven is emlegették. Volt tehát a magunk kiegészítéseivel : Csányitelek, Csukáséri szüget, Faszkatelek, újabb nevén Kalapácstelek, Görbeszüget, Jóskaszüget, Kerekszüget, Kisszüget, Kónyaszüget, Koromtelek (ez volt a legpartosabb, mintegy 15 hold területen), Kovácstelek, másként Kovácsszüget, Nagy szüget, Pogány éri szüget, Szamár szüget, Szöriszüget, Szűcspálszüget (mintegy 25 holdnyi), Zomboriszüget. Mint látjuk, az elnevezések leginkább családnévi eredetűek, az itt élő juhászdinasztiák után.A Faszka ragadványnév. Egy szigetnek egyszerűen Perecös volt a neve Horváth Ferenc után, akit így csúfoltak. A tó Sándorfalva felé eső része a Kanászjárás, mert a birkanyájak, disznófalkák egyaránt legeltek a partjánál. 358