Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Újabb árvízveszedelmek ellen elhatározták a Város feltöltését és körtöltéssel való védelmezését. Ebben a munkában a mi kubikosaink mellett lombardiai olaszok is részt vettek, akik a Póvidék ármentesítése során gazdag szakmai tapasztalatokat szereztek. Népünk digó, kordésdigó néven emlegette őket. „Megbámultuk — írja 38 a szemtanú Tápay-Szabó László — hogy a digó öt-hat öszvérrel öt-hat talyiga földet visz és csak az első öszvért vezeti egy gyerek, a többi megy magától is. A saroglyadeszkát egy rántással föl lehetett emelni, mert a teher nagyobb része a talyiga — akkori népünk ajkán digókocsi — elejére esett. Azután a talyiga két rúdját felszabadította a digó azzal, hogy leoldotta a hevederhez kapcsolt szíjat : a két rúd fölemelkedett a magasba, mint a kútágas, a talyiga terhe pedig lecsúszott a földre, anélkül, hogy hozzá kellett volna nyúlni." Talán itt emlékezhetünk meg, sajnos csak röviden, a mi szegedi kubikosaink világáról is. 39 A múlt század derekával kezdődő hatalmas folyószabályozás és vasútépítés különleges földmunkát követelt. Elvégzésére leginkább az első világháború kitöréséig szinte az egész monarchiában és a szomszédos balkáni országokban : Szerbiában, Romániában, sőt olykor Bulgáriában és Törökországban az alföldi, főleg tiszavidéki színmagyar agrárproletár réteg vállalkozott. A mi tájunkon: a móravárosi, ószentiváni, 40 gyevi, mindszenti, továbbá a más törzsökhoz tartozó dorozsmai, szegvári, csongrádi szegénység. Nyilvánvaló, hogy rátermettségét az árvizek, vadvizek elleni évszázados küzdelmekben szerzett földismeret is gyarapította. A kubikosok elsősorban testi erejüket vetették verejtékes munkájukba. Szerszámuk ásó, lapát, csákány, továbbá földszállító kubikos tajicska, amelyet kívánságuk szerint először helybeli talicskások készítettek. Két fajtája volt, ki melyiket szerette. A szögedi tajicska, más szakmai néven szögedi kubikos úgy épült föl, hogy a teher tolás közben megoszlott a kerék és az ember között. Nehezen, de egyenletesen lehetett tolni, mert nem „bukott". A másik fajta a szentösi tajicska, szentösi kubikos. Ennek kereke nagyobb, feneke kisebb, mint a szegedié. Hátránya volt, hogy könnyű és ennélfogva „bukott". Ugyanis a teher súlypontja egészen a kerékre esett s így megtörténhetett, hogy a gyakorlatlan kubikos átesett rajta. Egyébként kitűnően használható, ha a terhet partnak, tehát fölfelé kellett tolni. A kubikosok mellett a téglaverők, homokoshajóból rakodó munkások inkább ezt kedvelték. 41 Hozzátartozott a kubikoshám, kubikosnyakló is. 42 „A talicskába berakják — írja 43 Tömörkény — a cókmókot, bőrzsákot, korsót, gyékényt, subát. Az oldalba kerül az ásó, szélre a bogrács... Szikár és alacsony emberek, rövid pipákkal, bocskorban, tótnak is nézheti őket, aki akarja. Haladnak sebesen, mert soha lassan nem járnak a talicskával. Úgy tetszik, mintha a talicska húzná őket, pedig ők tolják. Levelet nem írnak haza, csak utalványon küldik az asszonynak a pénzt, úgyis ez a legjobb üzenetvivő. Sokáig oda vannak, hónapokon át, olykor tavasztól, őszig. 38 Tápay-Szabó L., III, 108. 33 A kubikosságról összefoglaló, számos szegedi utalást tartalmazó kiváló munkák Katona L, A magyar kubikosok élete. Budapest 1957. Uő. A baráber. A kubikosok egy típusa. Ethn. 1956, 13. Uő. Vándormunkások toborzása a kapitalista Magyarországon. Ethn. 1958, 29. Uő. A kubikoskordé és a kordés munka. Ethn. 1961, 56. 40 Banner J., Világlátó ószentiváni kubikosok. Szeged 1932. 41 Bővebben SzegSz. I, 843. 42 Katona I., Az emberhámok főbb típusai és a kubikos nyakló. Ethn. 1960, 381. 43 Tömörkény I., Vizenjárók és kétkezi munkások 52. 23 A Móra. F. Múzeum Évik. 73. II. 353
