Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

targonca, ásó, kapa, lapát és furkó volt használat végett kiszolgáltatva. A munkát polgárok intézték, végezték, a rend fölött maguk őrködtek. Egyes polgárok nyolcvanszáz munkással állottak ki és még magok is dolgoztak". A szegedi népélet történetében a török óta nem volt olyan korszakos esemény, mint az 1879 március 12-én, Gergely napján betört árvíz. Ahhoz, hogy valami régibb esemény — jegyzi meg 32 Tömörkény — mikor történt, „vannak az embernek bizonyos határkövei... Nálunk ezekhez még egy csatlakozik, de ez jókora nagy, súlyos és emlékezetes. A hetvenkilences árvíz. Köznyelven: a nagyvíz. Vagy csak úgy, de hangsúlyozottan: a víz. S mondják az öregek, ha valami régi dolog elmondásába fognak: még a víz előtt történt..." Az árvíz fölbecsülhetetlen anyagi károkat okozott ugyan és döntő csapást mért a város ősi hagyományaira, életformájára, de ugyanakkor parasztnépe előtt is újabb fejlődés, alkotó munka lehetőségeit nyitotta meg. Mint eddigi áttekintésünkből is láttuk, a csapás már régóta fenyegetett. 1878 karácsonyától kezdve Szeged népe újabb rettegésben élt, a végzetet ezúttal nem sikerült elhárítani. Az alsóvárosi templomon, a régi zsinagógán és a Városnak néhány megmaradt házán egykorú jel őrzi a víz magasságát.

33 Ezúttal mellőzzük a gazdag történelmi forrásanyagot.

34 Egy paraszti szemtanú lényegében hiteles előadásához, a dorozsmai Balázs Barna Mihály verselményéhez

35 fordulunk : 32 Tömörkény I., Munkák és napok 462. 33 A víz magasságát több megmaradt épületen jel, illetőleg emléktábla őrzi. Ezek a következők: 1. az alsóvárosi templom belső oldalajtóira vésett vízszintes nyilak. Egyiknek szövege: víz itt vöt 1879. március 12-dikén. 2. a régi zsinagóga külső oldalfalába illesztett rövid magyar és hosszabb héber szöveg. Ennek magyar fordítása: „A nagyvíz áradásának emlékére, amely rátört városunkra és egész környékére Adar hó 17-ének éjszakáján a hét ötödik napján, az 5639. esztendőben. A vizek a frigyláda aljáig értek. EDDIG JÖJJ ÉS TOVÁBB NE MENJ. JÓB 38, 11". 3. Emléktábla látható még a Feketesas (Bajcsy-Zsilinszky) utca 9; 4. Mérey utca 18: Árvízmagasság nul felett 821 cm. 1879 Martius 12-én Kováts István; 5. Szent Miklós utca 15 : Az 1879. év március 12-én betört árvíz magassága; 6. Kormányos utca 18: 1879 martz 12-diki árvíz magassága. Kerámia tábla, mert Kovács Ignác fazekasnak volt itt a háza. A körtöltésen ott, ahol az árvíz betört a Városba, az ötvenedik évfordulón elhelyezett emléktábla áll, rajta Móra Ferenc 1929-ben írt verse: Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat, Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipái. Égi harag után kisütött az égi szivárvány, Szőke Tiszánk örökös békét kötve Nagy Szegedünkkel. Teljesség irénye nélkül néhány szemtanú visszaemlékezésére is utalunk : Kákái Aranyos [ — Mikszáth Kálmán], Szeged pusztulása, Szeged 1879; Mikszáth K, Szeged könyve. I—

II. Budapest 1914. Jókai M., Magyarhon szépségei. Budapest 1956; Lázár Gy., Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira; Szeged 1909. Tömörkény I., A nagyvíz. In: Egyszerű emberek. 88; Tápay-Szabó L., Szeged halála és feltámadása. I—

III. Szeged 1929; Regényben való megörökítése Berezeli A. K, Hullámsír. Budapest 1974. 34 Az árvíz és újjáépítés történetéhez Kulinyi Zs., Szeged új kora. Szeged 1901 ; A szegedi árvíz 1879. Vízügyi Történeti Füzetek. I. Bp. 1969. 35 A Nagy Árvíz Rombolása. Szeged és Kiskundorozsma városoknak veszedelme 1879. évi március 10. és 12. napjain. írta és kiadta az árvízkárosultak számára Balázs Barna Mihály Dorozsmán. Szeged 1879. Burger Gusztáv könyv- és könyvnyomdájából. •JTrV