Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
van. Se bor, se kenyér, se ökör, se szamár. Egy prófont is nyolc és feljebb poltúrán adatik. Adja Isten, hogy visszajövet Öthalomtul fogva hajón ne kellessék akkor behozatnunk. A földönfutó nép egy része ekkor Makón, Hódmezővásárhelyen, Mindszenten, Szentesen, vagy — akkor még török földön — Szőregen, Kiszomboron telepedett meg, és vissza sem tért. Az a magyar városok történetében páratlan kolonizáló készség és folyamat, amely Szeged népét az utolsó jó két évszázadban annyira jellemzi, ezzel a kényszerű kivándorlással kezdődik. 23 Több kisebb árvíz után, 1770-ben volt veszedelem, amely rettenetes károkat okozott. Felsővároson, Cseh András háza előtt törte át a víz a töltést, és mind nagyobb rést vájt. A nép kétségbeesve fogott hozzá a rés betöméséhez. Hajókat süllyesztettek, cölöpöket vertek le, amelyeket sövényfonattal kötöttek össze, majdpedig földdel telt zsákokkal igyekeztek a vizömlést megakadályozni. Éjjel-nappal váltott erőkkel folyó munkával erősítették az elázott töltéseket. Alsóvároson is több helyen mutatkozott a csurgás, de itt szakadás nem történt. Egy vármegyei küldöttség megállapítása szerint Felsővárostól egészen Algyőig csak eget és vizet lehetett látni. 24 1816 tavaszán a téli hatalmas havazások után, a Tisza ismét fenyegette a Várost. Egy szemtanú így jellemezte a kétségbeejtő helyzetet: „leírhatatlanok városunknak a víz árja által okozott kárai. Nemcsak egész környékünket lepte el a víz, hanem a töltéseken is általvervén magát, a városnak nagy részét elöntötte, úgyhogy 1500 háznál több leomlott. Ahova a felső víz nem juthatott, a föld árja lassanként eláztatván a házak alját, hasonló veszedelmet okozott. Vásárhely és Szeged között ama szép töltést úgy megrontotta, hogy e két város között mindenütt hajón kell járni. A vízözön ereje miatt oly nagy volt a rémülés, hogy majd egy hétig szüntelen félreverték a harangokat, hogy ki-ki a töltésekre siessen, mely közsegedelem nélkül kimondhatatlan lett volna a pusztulás..." A kétségbeejtő helyzetben a plébániák április 20-ára általános böjtöt, nyilvános vezeklést és istentiszteletek tartását hirdették, hogy az ég büntető haragját kiengeszteljék. .. Hitelt érdemlő öregek még azt is beszélik, hogy Felsővároson oly vizek voltak, hogy a csecsemőket csónakon hordták a keresztelőkre. 25 1830-ban sikerült a nagyobb veszedelmeket ismét elhárítani. 26 Kreminger György, palánki plébános az alsóvárosi templomban tartott hálaadáson, ezt a zsoltárverset választotta beszédje alapigéjének: általmentünk a vízen és kivittél minket a hívesre. Bemegyek a Te házadba épen égő áldozatokkal, megadom Néked fogadásimat, melyeket az ajakim kimagyaráztak? 1 Vedres István már ekkor megjósolta, hogy Szegedre éppen a kezdődő, de kellően át nem gondolt ármentesítések, szabályozások még rettenetes katasztrófát fognak zúdítani. A magára hagyott Város erőfeszítéseit itt nem részletezzük, mert nem történelmi munkát írunk. Mégis megjegyezzük, hogy Szegeden évszázadokon át a polgári kötelességekhez tartozott az árvízvédelem, a tiszai töltések hordásában való részvétel. Az új polgár esküvel kötelezte magát, hogy még élete árán is megvédelmezi a Várost. Erre különösen a tiszai árvizek idején nyílt alkalom. Jellemző adatként említjük Wő23 Reizner, I., 233. 24 Reizner, I. 365. 25 Reizner, П. 24. 26 Reizner, II. 29. 27 Kreminger Gy., Hálaadó beszéd melly a' vízáradás veszedelmének megszűnése alkalmával Nemes Szabad Királyi Szeged Városában a Havi Boldogasszony tiszteletére fölszentelt templomban tartatott Szent István hava 27-kén 1830-ik észt. Szegeden Grünn Orbán örökösei betűivel. 346
