Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

részén s Dél-Franciaországban fordul elő. Megvizezve puha, szappantapintatú, kenhető. Száraz állapotában kemény és összetartó. A szobapadló földjébe is ezt kevernek, a házfal körül a földet ezzel tapasztják ki, valamint az ereszét alját kint a tanyán. Útcsinálásra is használják a sziket, és a szikes út... elég tűrhető. Csak hosszas esőzés vagy hosszú szárazság idején romlik el..." A szegedi határ székes területein, különösen a Fehértó környékén valamikor nagyban folyt a széksósöprés. Holdanként 80—100 véka természetes széksót is összetakarítottak. Ezt meleg vízzel vagy gyönge lúggal való felöntözéssel tisztították. Erre külön a lúgöntők vállalkoztak, akikről más vonatkozásban bővebben is megemlékezünk. Egyébként a székeken a szóda a kora hajnali órákban szokott kivirágzani, mert a harmat főszíjja. Iparkodni kellett tehát a söprés munkájával. Ezért járja a szegedi népnyelvben máig, ha kényszerű várakozás, akadály miatt van időnk: ráérünk a széksósöprestül. A felsőtanyai gazdák egy évszázaddal ezelőtt az így összesöprött szódát kocsin Pestre is elszállították, ahol egy zsák szódáért egy zsák búzát vagy ennek megfelelő összeget kaptak. Manapság már csak szegénysorsú dorozsmai asszonyok szoktak széksót söpreni, amelyet piacon vagy házról-házra járva: széksót vegyenek — kiáltással ajánlanak zsákjukból eladásra. A széksót a háztartásban edények, evőeszközök tisztítására használják. Olyan tanyaszomszédoknak, akiknek nincs székjük, saját használatukra meg szokták engedni ingyenesen a söprést. A széksószűrű virága a székfüvirág (Matricaria chamomilla), másként székfű, Szajánban székvirág, tápaiasan párnácska, félnépi nevén kamilla. Gyűjtésével dorozsmai szegényasszonyok foglalkoznak. Szerszámuk a székfüszödö füsű: vasszögekből házilag készült, ládával ellátott, sűrűfogú gereblye, amely a székfűvirágot tövénél fogva leszakítja és a ládába hullatja. A székfüvirág ama népi orvosságaink közé tartozik amelyeknek fontosságát a tudományos kutatás és gyógyító gyakorlat egyaránt igazolja. A székeslegelőn csak a birka él meg. Temesközbe települt gányónépünk hajlékáról más, alkalmasabb összefüggésben két helyen (településtörténet, dohánytermesztés) emlékezünk meg. 22 A Móina F. Múzeum Еллк. 75. II. 337