Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

jószágnak pásztor, nem tud belemenni a vetésbe. A tanyából is könnyen szemmel kísérhető. Ez a kerítés legegyszerűbb formájában megfelelő távolságban leásott, mintegy 150 cm magas akácfaoszlopokra erősített, párhuzamosan elhelyezett két-három vízszintes akácrúdból áll. Olykor a rudakra már ritkás léckerítés is kerül. Ezek a rudak egy helyen természetesen kapu módjára ki is nyithatók, de kollátkapu gyanánt olykor két szomszédos oszlopba kimért magasságban bevert karikák szolgálnak, amelyekben a rudak ki- és behúzhatok. A semlyékről még többet is kell mondanunk, hiszen a szegedi táj tanyai településében igen jelentős gazdasági szerepe van. Lehetővé teszi a jószágtartás sajátos : legeltető és istállózó jellegeit egyesítő miniatűr formájának virágzását. A szó szegedi tájon a XVII. században bukkan föl. 1678. Maisa nevű praediumunkat, bizonyos határos és megtiltott telekinken és semlyékinken kívül, esztendeig árendálván. Határnévként is járja: 1717. Rekettyés hosszú semlyék, Csikós semlyékje. Kántor semlyékje. 1768. Vér semlyékje. 1814. Vak Jancsár semlyék. A semlyék fogalmát Nátly József klasszikus szabatossággal határozza meg: „homok butzkák közt laposabb orgoványos szénatermő hely (nem ingovány), rajta néha az esső és hó víz ideig óráig megállapodik." Az alsóvárosi származású Pap János piarista szerint:

143 „a semlyékek talaja, leszámítván egyes vakszíkes foltokat, rendesen humustól barnára festett kötött homok, mely minthogy a róna horpadásában foglal helyet, vízben ritkán szenved szükséget." Annak a semlyéknek, ahol különösen szép fű terem, selyömrét neve is hallható. A semlyéken kaszált fűnek semlyékszéna a neve. Mint mondottuk, egy-egy tanyabirtokhoz tartozó semlyék váltakozó nagyságú : egy-két holdtól ötven holdig is terjedhet. Ilyenkor több gazdája is lehetséges. A birtokhatárt karókkal választják el egymástól. A szorgos őszi munkák idején azonban már összecsapják a jószágokat, fölöslegesnek érzik a szomszédok az elkülönítést. Egyes semlyékek vize a legszigorúbb télben sem fagy be. Az alsótanyaiak a semlyéknek több részét, fajtáját ismerik és nevezik meg. A gilicés semlyéken sok gilicetüsök (Ononis pinosa) terem. Ezt a jószág nem szereti, mert a száját könnyen megsérti. Ezért lekaszálják, kiszaggatják, majd vagy a helyszínen elégetik, vagy a kemencébe fűtenek vele. A zsombékos semlyék, zsombék, zsombó egyenetlen felületű: apró, krumplibokornál kisebb dombocskák borítják, amelyek a mélyebb, vizenyős részből emelkednek ki, és a növényzet meg tud kapaszkodni bennük. A botanikus Györffy István így jellemzi: „azok a helyek, amelyeknek széle nádas. Beljebb buzogánynád, majd nyílt vizein a fehér tündérrózsa terpeszkedik. Szegélyén kőrisfa, fűzfa alkot bozótot." A sikáros részt leginkább sikárfű (Chrysopogon gryllus) borítja. Ez a semlyék legjava, a jószág különösen kedveli. A síkárfüvet másként is lehet hasznosítani. A síkárszödés akkor kezdődik, amikor a dologidő már elmúlik: november folyamán, vagy még előtte: márciusban. Ilyenkor meg szoktak jelenni a szegedi homokvilágban Kiskőrös tájékáról szegényebb szlovákok, ritkábban dorozsmaiak is csákánnyal, ásóval, lapáttal, drótokkal. Elkezdtek a már előre kiszemelt semlyékekre alkudozni a gazdával. Ajánlatuk négyszögölekre szólt. A gazdák, bár nem szívesen dúratták föl a legelőt, a felajánlott összeg ellenében legtöbbször mégis beleegyeztek. A kikötés csak annyi volt, hogy síkárszedés alkalmával az egész földet fordítsák meg. így aztán ebben a rákövetkező évben krumplit, majd répát, gabonafélét lehetett termelni. Volt azonban olyan 143 Pap J., Sömlyékeink és ezek tenyészete. A Dugonics Társaság 1896/97. Évkönyve. Szeged 1898, 83. 334