Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Kovács megjegyzi még, hogy „e ledobott poharakat vetekedve keresik, mert a ledobás után véletlenül épségben maradt pohár üdvös és hasznos kuruzsolási eszköz, ha abból itatnak meg valakit. A múlt század hatvanas éveiben a felsővárosi toronyról a lucaszél levitte a gombot és keresztet. Amikor az újat feltűzték, a felköszöntés után ledobott poharakból néhány épségben maradt. Megszerzésükért a nép fanatikus veszekedést folytatott." * Máig élő hiedelem, hogy az új házból hamarosan meghal valaki. Ezért az első belépésnél kakast vagy macskát dobnak maguk előtt. Algyőn kutyát, macskát, néha galambot zárnak első északára a házba. Az hal meg ott legelőbb, aki először gyújt benne világosságot. 126 Egyébként egész kenyérrel kell az újonnan épült hajlékba, új lakásba beköltözni. Századunk elején még járta, hogy a megépült új ház tisztaszobájában bárányt, ennek híján malacot öltek. A vér szétfolyt, beleivódott a földbe, a húst pedig házáldomás gyanánt megfőzték, megették. Mindezek azért történtek, hogy a házat majd kerülje el a tűz, víz, betegség. Szerencsétlenség éri a házat: ha a tűz sisteregve ég, ha a tyúk kukorékol, ha a kutya a pitarajtó felé fordulva vonítani kezd, ha a bőregér beröpül a házba, ha a kép leesik a falról, ha a családban tűzzel álmodnak. A házból nem jó kiadni semmit, ahol kisgyermek van, mert akkor nem tud aludni. Egyáltalán nem jó este semmit sem kiadni, de különösen Luca estéjén. A kígyó, népünk ajkán kényó megjelenése a háznál nagy szerencsétlenséget jelent. Más felfogás szerint meg éppen szerencsét hoz. 127 Ezt az ellentétet nyilván az archaikus hagyomány és a bibliai előadás kettőssége magyarázza. Kovács János hallotta, hogy a házat nem szabad magára hagyni, mert betelepedik a kísértet. 128 Csakugyan, ha az egész család valamilyen okból kénytelen elhagyni a házat, akkor megkérik valamelyik szomszédot, hogy legyen házpásztor, tápaiasan házcsősz. Gondolnak természetesen a jószág gondozására, esetleges tűzre és tolvajokra is. A fő azonban, hogy legyen valaki teremtett lélek a hajlékban. Olykor még napjainkban is sor kerül a hazajáró lelök emlegetésére. Úgy vélik, hogy a család valamelyik elhalt tagja ilyenkor visszatér egykori otthonába. Kálmány szőregi adatai szerint 129 a hazajáró lélek olyan, mint az árnyék. Csak térdig lehet látni. Leveri az edényeket, de egy sem törik össze. Ha azt akarják, hogy a lélek hazajöjjön, főzik a ruháját, sírkereszttel tüzelnek. Van olyan is, aki e célból kását főz a kereszt tövében. A hazajáró lélekről szintén Kálmány több tiszahegyesi hiedelmet is közöl. 130 A késértet, késértetjárás képzetköre már idegen, nem családbeli szellemektől való szorongásban gyökerezik. A kísértetek egyébként Kálmány temesközi hallomása szerint kevély angyalokból váltak. 131 A magára hagyott házba, kietlen sikátorba betelepszik a kísértet. 132 „Vannak lakhelyek — írja 133 Tömörkény kissé novellisztikusan, de a szegedi hiedelemvilág tökéletes ismeretével — amik el vannak átkozva. Ki átkozta el? Hát a jó fene tudná jobban, csakhogy el vannak átkozva. 126 Kovács J. 374. 127 Tömörkény I., A kraszniki csata 380. 128 Kovácsol. 129 EA. 2852. 130 Kálmány II, 104. Vö. még Tömörkény I., Munkák és napok 168. 131 EA. 2801. 132 Kovács J. 171, 365; Ethn. 1930, 48. 133 Tömörkény I., A kraszniki csata 378. 322
