Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Ha az alsóvárosi, tápai gazda, család akár gyalog, akár kocsin akar hajlékából kimenni, és közben megszólal a hajnali harangszó : megáll és megvárja a végét még akkor is, ha már kinyitották volna a kaput a fogat előtt. Amelyik ház kapuja előtt friss vakondtúrás van, ott hamarosan halott lesz. A kapu anyaga szerint lehet deszkakapu, nagyon öregek ajkán leveles kapu, sövényből font sövénykapu, ritkásan még rostélykapu is. Különösen az első világháború előtt készített kapukon, olykor már csökevénye­sen, mágikus, gonoszűző jelképek is fölbukkanak, így: a már méltatott napsugár, istenszem, továbbá a szalamandra, amelyet sárkány néven emlegettek. Lakatos Károly visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a múlt században, a Tisza-szabályozás előtt került olyan szegedi ház, amelynek kapujára kiterjesztett sasszárny volt kiszögezve. 121 Nem kétséges, hogy ez is még a középkori szimbolikából sarjadt. Ismeretes, hogy a sas János evangélistát jelképezi, akinek gazdag szegedi hagyományvilágáról a jeles napoknál részletesen szólunk. Ezek a szimbólumok régebben épebbek, gazdagabbak lehettek. Barokk eredetű szárazkapu ma is akad gazdag napmotívummal. A Város hajdani kijáratainak szintén kapu volt a nevük. Ezeket a Víz sodorta el, de öregek részben még emlékeznek rájuk. Ilyenek voltak a Város története során az Alsó-, Budai-, Csongrádi-, Erdélyi-, Gye­vi-, Kecskeméti-, Közép-, Pétörváradi-, Tompai-kapu. Ezeket éjszakára bezár­ták,őrizték. Valamikor itt várakoztak azok, akik munkára szerettek volna szegődni. Itt időztek azonban a koldu­sok is, hogy a ki- és bemenőktől, kü­lönösen hetipiacos és vásári napokon, alamizsnát kapjanak. Gyalogosoknak szolgál az uccajtó, nagyon ritkán kiskapu, amely legtöbb­ször szintén az udvarra, ritkán az ere­szetre nyílik. Egyik oszlopa közös a kapuéval. Még itt-ott ma is látható rajta sti­lizált napsugár, rombikus dísz, életfa. „Az utcaajtó szemöldökfája — írja 122 kissé körülményesen Kovács János — deszkából kis koporsó-tetőzetet nyert, lapja pedig két mezőrészre osztottan, felülről szintén zsalukateres ablak for­mát, vagy szétlövellő napsugarat után­zott, az alsó mezőrész pedig egyenes deszkázatból állott, de mindig szabályos irányú szögeléssel, néhutt az utcaajtó alsó részében négyzet-átlós, a közepé­től nagyobbodó kockadíszű deszkáza­tot is láthatunk." Szőregi utcaajtókon sűrűn tűnt szembe a stilizált életfa is. Napjaink­ban már alig van belőle. Szőregi utcaajtó életfa-dísszel 1932 tájáról 121 Lakatos Károly följegyzése. 319*

Next

/
Oldalképek
Tartalom