Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Álljunk itt meg! A századforduló polgárosultabb, utcafrontos házainak részeit már céhes eredetű német jövevényszóval jelölik meg. A kamrának így spájz a neve. Valami funkciómegoszlás mégis támadt. A kisebb spájz az asszonyi sütéshez-főzéshez közvetlenül szükséges anyagokat, eszközöket fogadja be és nem polcra, szögre kerülnek, hanem a telázsi a helyük. A kamra viszont megmaradt a ritkábban használt edények, tárgyak, liszteszsák őrzőhelyének. Az almáriom szót a kredenc, kaszni szorította ki. A konyhában levő támlátlan szék a hokedli, továbbá a sámli is már asztalosmunka. Az előszobának öregebbek ajkán fórház, az ereszeinek szanatli, illetőleg gang, veranda, sőt tápaiasan vërënda, vëronda a neve. A házat hosszában a szervesen hozzáépült ereszetalja, röviden ereszét, Tápén, Tamásfalván színalja, Oszentivánon színalj, nagyon ritka, régi nevén ámbitus választja el egymástól. A XVIII. században még az észter ja is járja. 1737. Midőn az Gyuladás esset... az Eszterja Gyulladott meg.

9,1 Az ereszét, házereszet világosan utal arra, hogy a háztetőt megnyújtották, előre eresztették, hogy a bejáratot, de magát a házat is védelmezze az időjárás viszontagságai ellen, ugyanakkor azonban nyári tartózkodási helynek, ideiglenes raktárnak is alkalmas legyen. Ha lehetnek is régi hagyományai, a mi tájunkon mégis a mezőgazdasági árutermelés tette általánossá: alája rakták ősszel a kukoricát, dohányt, de főleg a paprikát, hogy a szél járja, a nap süsse, az eső azonban ne áztassa. A megszikkadt kukoricát később a padlásra hordják, a paprikát fölfűzik, majd a füzéreket a kertben, a szërgyia, tanyán szélviány, Temesközben gányóinknál szërdia, szëdria néven emlegetett rudakon való átmeneti szárítás után, szintén jórészt itt az ereszét tetejére függesztett rudakra rakják, ahol régebben még a következő nyarat is megérték. A cseréptető két-három cserépsorral való megtoldásával keletkezett keskeny ereszetnek, csorgásnak kisgërëndaalja a szajáni neve. Az ereszetet tartó, olykor díszesebben is kifaragott faoszlopnak ereszetágas a neve. Ezt a századfordulón épült vagy később átalakított házban a kűláb váltotta föl. Az alacsony, méternyi ereszetkerítés is ritkán hiányzik, hogy a napsütés érje, lécből, deszkából, újabban azonban már kőből is készül, hogy az aprójószágot távoltartsák a kártevéstől, piszkítástól. Fölülről végig könyöklő deszkája, tápaiasan hasaló deszkája van. A konyhabejárat előtti rostélyajtajának ereszetajtó a neve. Az ereszét alól, a kisház udvari ablaka táján nyílik a falépcsős pallásfőjáró, Szajánban pallásjáró. A lakóház fölötti padlásnak házpallás, nagypallás, a mellékhelyiségekének kispallás, szabatosabbn istállópallás, paprikatermelőknél szárítépallás a neve. Ha kérdezik, hogy valaki hol van és tréfából vagy más okból nem akarják megmondani, akkor így válaszolnak: fönn van a palláson, korpa van benne. A mogorva ember a pallásra jár nevetni. A pallásluk a tetőzeten, vagy a ház homlokzatán szellőztetésre szolgál. Az eltett kasza hegyét a gonoszok elrettentésére kidugják rajta.

88 87 Inczefi Géza adata. 88 Tömörkény /., Napos tájak 6. 296