Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Ez utóbbiaknál Reizner a dunnára gyanakszik. 83 A leírás nem világos. A „tisztátalan" jelző jogosultsága vitatható. Itt nyilván a más otthonkultúrához szokott idegen elsietett ítéletéről lehet csak szó. A Jézuska ágya, Boldogasszony ágya, menyasszony ágy, hidegágy jellegzetességeiről, hiedelemvilágáról alkalmasabb összefüggésben emlékezünk meg. Öregek nyelvhasználatában az ágy manapság is jelenthet mindenféle fekvőhelyet, viszont a nyoszolya szóval a deszkaágyat jelölik meg. Lehetséges, hogy ez jobbmódú helyeken eredetileg a menyegzős ágy neve volt, amelybe a tápaiak nagyboldogasszonyi füvet szoktak rejteni. Nyilván ez volt eleinte a menyecske fekvőhelye, majd meg a Boldogasszony ágya, esetleg a vendégágy is. Ez magyarázná egyik-másik régi ágynak lófejes faragványát, amelynek eredetileg föltétlenül mágikus rendeltetése is volt. A nyoszolyára került szülés idején rontás elleni védekezésül a supellát, azaz szúnyoghálós mennyezet. Ez már a boszorkánypörökben is fölbukkan: 1744. Dóka Agnes ismét az fatenshez eljött, piros pünkösd kántorán, hozott egy szúnyoghálót, kínálván az fatenst /"egy gyerekágyas asszonytj, hogy áztat venné meg. 8i Az ágynak van feje, tápaiasan févalja, vagyis az a vége, amerre annak a feje kerül, aki belefekszik. Másik vége a lába, vége. Ide szokták dugni a tésztanyújtogatót. Egyébként természetesen láb az is, amin az ágy áll. A hosszúlábú, magas ágynak Tápén gólyalábú jelzője is hallható. Ha kisgyerek hal meg, akkor félig tréfásan így vigasztalják Tápén a fiatal szülőket: telik még az ágy lábábú, bírja még az ágy lába. Talán itt említjük meg, ha a gyerek ágyba vizel, akkor tüzes söprűvel szokták megütögetni. Más eljárás szerint adnak neki egy fakanalat, hogy menjen el vele a szomszédba. Itt aztán az asszony tudja a kötelességét: a kanállal fenéken veri a gyereket. Az összeállított ágy fenekére kerül az ágydeszka. Erré Tápén szálas, tehát még feldolgozatlan gyékény, majd a szalmazsák, trózsák, amelybe újabban gondosan kiválogatott és megszárított kukoricalevelet is töltenek. A gilvát idős tápaiak szerint ágyszalmával kell megkerekíteni, hogy elmúljék. Kisteleki asszonyok az ágyszalmából visznek a kotló alá, hogy jól költsön. Átkozó szó : könnyebbítse mög az Isten az ágya szalmáját. Könyörületből mondják azonban nagybetegre is. A madrac alakban emlegetett matracot a nyereggyártók polgári otthonok számára már a múlt század legelején készítik, népünk ágyaiba azonban csak a legutóbbi évtizedek polgáriasodásával jut el. Jobbmódú helyeken a szalmazsákra főleg az asszonynép, öregek számára a dërëkalj, dërékalj: tollal töltött vékony dunnaféle kerül. A lepedő, ágy lepedő a derékalj leterítésére szolgál. Valamikor ezzel húzták a bűbájos asszonyok Szent György éjszakáján más földjén a harmatot. Száradó lepedőnek karácsony két napja között nem szabad kötélen lógnia, mert akkor hamarosan halott lesz a családban. Az ágyba a szalmazsákra olykor kerül még diófalevél, vadkendör, Tápén farkasalmalevél is. Átható szagukkal a bolhák elriasztására szolgálnak. A tápaiak régebben az ágy, bölcső négy sarkába, párna alá egy-egy gerezd fokhagymát is rejtettek. A párna, öregek nyelvén févaj, ritkán vánkus, a fej alá kerül. Máshol is említjük, hogy a févaj lehet nemcsak párna, hanem hirtelenében előkapott kődarab, fatuskó, összegyűrt ruhadarab, nyári déli pihenőnél leterített kötő is. A párna párnatall néven megkülönböztetett, típés néven is emlegetett finomabb, tépett tollal, ritkábban, szegényeknél istállóban szalmával töltött vánkos. Ez utóbbi a szalmapárna. Tokjának ciha, párnaciha a neve. Erre kerül a mosható, cserélhető párnahaj, azaz párnahuzat, amelynek párnavég néven emlegetett, szoba felé álló 83 Reizner I, 46. Föltűnő, hogy a lovag leírásának ezt a részét Szamota István nyilván lekicsinylőnek érezte és tapintatból kihagyta, nem fordította le. 84 Reizner IV, 525. 292
