Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

oltárszerü tiszteletben részesült. Ezt különösen a karácsonyi asztal máshol jellemzett képzetköre, hiedelemvilága tükrözi, Tápén a keresztapa szokott szobaasztalt vásárolni a vőlegénynek. Azt az asztalt, amelyen már utolsókenet feladásakor Szentség volt, dörgéskor felfordítják, hogy a villám elkerülje a házat.

66 Temetés, helyesebben a háznál való búcsúztatás után Kálmány Lajos följegyzése szerint a pap előtt álló asztalt temesközi népünk felfordította, hogy ezzel a halált messzire riassza a ház népétől Alsóvároson, Tápén, Földeákon és bizonyára még más helyeken is, hiszen Krisztus testének szolgált oltárul. — Egy időben Tápén is divatozott az asztaltáncoltatás : ilyen kiváltságolt asztalnál az öregek azonban nem tűrték meg a játékot. Tilos az asztalra fésűt rakni, apró gyereket ültetni, rajta pólyázni, hiszen az alsótanyaiak szerint evésnél a kenyér kerül rá. Tápai sentencia : ha ráülsz az asztalra, levet róla az ördög. Karácsony este nem szabad az asztalra könyökölni, mert nyomorultak lesznek a csirkék. Öreg sándorfalviak szerint nem szabad az asztalt megkerülni, mert akkor a család jószága megkergül. Az asztal mellett ülve nem szabad a lábunkkal kalimpálni, mert akkor az ördögnek harangozunk. A régi szőregiek abban a hiedelemben, hogy boszorkányok tartózkodnak a szobában, kést szúrtak az asztalba. így nem tudtak távozni, és el lehetett velük bánni.

67 Akiknek nincs mit enniök, azokra Kovács János szerint régebben ezt mondták : zállogba van az asztaluk. Az asztalra vonatkozó találós kérdések : ëgy kalap alatt négy zsidó (Tápé). Négy lába van, mégse jár, jó rajta a tele tál (Kisiratos). Az asztalnak van lába, olykor szétnyitható lapja, azaz teteje. A régimódi asztalok kihúzható fiókjának asztalfiók, asztalfia a neve. Irományokat, evőeszközöket tartanak benne. A kisiratosi találóskérdés így írja körül: kinek a fia egyidős az anyjával? Az asztalsarok hiedelemvilágához tartozik, hogy az a lány, akinek étkezésnél itt jut hely: nem megy férjhez. Ezért mondják Tápén az idős lányra: sarokra állt. Ha véletlenül beleütjük a könyökünket: váratlan vendég érkezik. Az asztalhoz elmaradhatatlanul hozzátartozik az abrosz, asztalabrosz is. Aki a kezét az abroszba törli, az öregek szerint pattanásokkal lesz tele. Ebédhez tiszta abroszt kell teríteni, hogy Tömörkény értesülése szerint ne szülessenek kopaszon a gyerekek. A karácsonyi abrosz és sütőabrosz szakrális jelentőségéről a jeles napoknál, illetőleg a kenyérsütésnél, búzavetésnél szólunk részletesen. Csak azt jegyezzük még meg, hogy húsvét napján az ünnep liturgikus színének megfelelően Tápén még ma is tiszta fehér abroszt terítenek az asztalra, mint ahogy az asszonynép, az öregje is, fehérben ünnepel. Az asztalterítő rendesen szövetből, mustrás viaszkos vászonból van. Csak akkor veszik le az asztalról, amikor abrosszal akarnak teríteni. Az asztalnál való helyfoglalásról, illendőségről, asztali áldásról az étkezésnél szólunk bővebben. Az asztalnak főleg iparosok körében használatos sajátos formáiról és megnevezéseiről szintén a megfelelő helyen emlékezünk meg. Ilyen többek között a szűcsök verpang, a bocskorosok pángli, a kékfestők prakkasztal néven emlegetett munkaasztala. * A tisztaszoba asztalát belől derékszögben a sarokpad övezte, éspedig a szoba belső, legtöbbször bal sarkába illeszkedve.

68 Ez a múlt században általános volt, asztalosok készítették: festették és virágozták. Támlája alacsony, hogy az ablakot ki 66 EA. 2852. Kálmány I, 115. Ehhez vö. Madarassy L., Amikor az Úrasztalát megfordították Budapest. 67 Kálmány L., Boldogasszony 17. 287