Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

néphit szerint szükség volt reájuk : levették és meggyújtották őket. így égiháború, lakodalom, haláleset, házépítés és egyéb kultikus jellegű események, ünnepek idején. A szentelt gyertyának erről és egyéb alkalmazásairól a megfelelő helyeken bővebben is szólunk. A gyertyához fűződő hiedelmek természetesen akkor voltak virágjukban, amikor a modernebb világítóeszközök még nem születtek meg. A gyertya hamvának, hamujának elvétele, lecsípése az ollószerű, acélból, vasból készült koppanta segítségével történt. Tehetősebb helyeken a rézkoppantó is járta. Ferenczi János följegyzése szerint így figyelmeztetitek az emberek egymást a gyertya hamvának kellő időben való lekoppantására : türüld mög az orrod! Úgy vélték, ha az elkoppantott, meghamvazott gyertyát az asszony leheletével lángra tudja lobbantani, akkor pap fia lesz.

46 „Külön tudomány volt valaha — írja egyik gyűjtőútjáról beszámolva, Tömörkény

47 — a vele való bánás : úgy szedni le vele a hamvat, hogy a gyertya el ne aludjon. Háztűznézes idején az eladólánynak foglalatossága volt, mert ezzel is mutatta jártasságát a házkörüli dolgokban. Kerestem hát, de régi formát nem találtam. Egy egész sor került össze, de mind úriházaknál használt finom acélmunka. Abból a fajtájából, amit a faluvégi kovács csinált a paraszti nép részére, nem maradt meg egy sem. Eldobták, elveszett, eltűnt." Ha az égő gyertya lecsordul, eső lesz. Ha gyertyabél csomós hamvára ég, szakállas vendég jön. A múlt században, ahol farsang estéjén gyertya nem égett az ablakban' betörték a járókelők.

48 Amikor este gyertyát, egyáltalán világosságot gyújtanak, dicsértessékkel szoktak ma is köszönni. A villanynál azonban ez már elmarad. A céhvilágból maradt fönt a gy'értyapecsönnye hagyományának emlékezete. Csaplár Benedek szerint azt a pecsenyét jelentette, amelyet a mesterüknél étkező legények ősszel, a gyertyavilágnál dolgozás kezdetén adott jobb ebéd alkalmával kaptak. A gyertya természetesen a szegedi szólásokba is belekerült. Aki meghal, annak elalszik a gyertyája, Az oktalan ember délben gyertyát gyút. Ha a gyertya, lámpa csak pislogva világít, akkor alsóvárosiak, tápaiak szerint lánynézősen ég. Erőszakkal szemben jogosult az okos védekezés: ideig-óráig az ördögnek is gyertyát köll gyútani. Néhány gyertyát jelentő találós kérdésünk is van: magát mögöszi, zseböd üresíti. Más : ágadzik, bogadzik, mégse leveledzik. * A konyha után vizsgáljuk meg most a ház többi részeit. A konyhából, helyesebben a pitarból nyílt lehetőleg kelet, déli irányban a szoba, tisztaszoba, nagyszoba, más régebbi nevén ház, nagyház, tisztaház, elsőház, kint tanyaszoba, vagyis a paraszthajlék utcára, illetőleg napjárás felé forduló első szobája, amelyben általában nem laktak. Ez volt a családi élet nagy eseményeinek, ünnepeinek: gyerekágynak, névnapnak, farsangi lakodalomnak, halott felravatolozásának színhelye. Láttuk, hogy a ház elnevezés abból az időből maradt fönt, amikor a hajlék csak egyetlen helyiségből állott. A deszkiek a házajtó, vagyis szobaajtó fölé a boszorkányok távoltartására a múlt században kakukkfüvet szoktak tűzni.

49 46 Kovács 375. 47 Tömörkény L, Rónasági csodák 201. 48 Kálmány I, 192. 49 Kálmány L., Boldogasszony 17. 277