Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A tanyai parasztházra jellemző a magas küszöb. Itt ugyanis a házbelső rendesen egyszinten van az udvarral. Szükséges tehát az eső, hólé, továbbá a csúszómászók ellen való védekezés. A tanyaküszöb egyébként — amikor még szűkében voltak a tanyán a bútoroknak — vánkosul is szolgált a földön fekvőnek. Máshol is említjük, hogy nyáridőben a kenyeret sütő, elcsigázott gazdaasszony is ott szokott feküdni, hogy kényelmetlen fekvőhelyén föl-fölébredjen, és ne aludja el a dagasztás idejét. Öreg alsótanyai asszonyok égiháború idején a konyhaajtótól szokták sütőlapáttal megkeresztelni a termőföldjeiket. Az istállóküszöb, ólküszöb jellegzetes képzeletvilágáról a maga helyén külön is megemlékezünk. A konyhaajtóra nyáron vékony, ritka kelméből talpigérő, ajtóruha néven emlegetett függönyt tesznek föl, amely a legyek távoltartására szolgál. Belépéskor megrázzák, hogy ezzel elriassszák őket. Elég sűrűn előfordul az is, hogy a külső ajtófélre méternyi magasságig rostélyajtót, tiszaszigeti néven kisrostélyt szerelnek föl, amellyel megakadályozzák, hogy az aprójószág, kutya a konyhába bemenjen. Télen levélajtó kerül a hideg fölfogására az ajtóruha és a rostélyajtó helyére. Bajelhárító, gonoszűző célzata volt a konyhaajtókon is olykor felbukkanó rombikus motívumoknak, egyszerű napsugárdísznek is. A konyhaajtó, tehát a házbejárat fölött valamikor mágikus célzatú festések is akadtak. Erről még szó lesz. * A parasztkonyha két részből áll. Elülső, mennyezetes résznek pitar, pitvar a megkülönböztető neve. Nem sok bútorzata volt. Legföljebb oldalt a korsóálló, másként korsálló, vagyis deszkából készített alacsony emelvény, amelyen vízzel telt cserépedényeket, korsót, köcsögöt tartottak. Föléjük cseréptálakat, csíkmákszűrőt akasztottak. A korsóállóval szemben foglalt helyet főleg tehetősebbeknél a reneszánsz formavilágára emlékeztető almáriom, konyhaalmáriom, vagyis edényes szekrény. Újabb üvegajtós, polgárias változatának üvegalmáriom, kredenc, kaszni, Tordán kaszli a neve. Itt a pitar valamelyik falára, mégis legtöbbször a szemöldökre került olykor még külön tányéros, hajdani nevén tányértartó fogas, vagyis a fából készült festett, olykor virágozott falipolc. Jankó János hagyatéki leltárában olvassuk: 1774. Egy Tányér Tartó Fogas. A szó megengedi annak föltételezését is, hogy bokályok is függhettek rajta. A szegedi bokály világáról a mesterségnél szólunk bővebben. Előfordul az asztalosok 1803. évi Árszabásában is: Egy közönséges Konyhába való Tányér os 3 Poltura 1 forint 20 krajcár. A tányérosra nagy idejű tápaiak is emlékeznek. Régen tálas néven is emlegették. 1732. unum Conservatorium pro Orbiculis et Patents, vulgo Tálas.

36 Említettük, hogy az ajtó hátamögé nyelére állítva ciroksöprű került. A söprűhöz kapcsolódó szegedi hiedelemvilág töredékesen máig él. 1728. A seprűt megkente zsírral és férfivé vált, de ördög volt az a söprű.

31 Hogy a bűbájosok a Szent Gellért hegyére lovagolva ne használhassák a söprűt, használat után mindig nyelére kell állítani, és az ajtó háta mögött tartani, hogy a bűbájosok ne tudjanak bejönni a hajlékba. Jószágot nem szabad söprűvel verni, mert elpusztul. Az anyának viszont söprűre ülve kell szoptatnia, hogy bőven legyen a tápaiak szerint teje. 36 Idézi Kovács 195. 37 Reizner IV, 398. 268