Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

nyevác jellegű falu békés együttélését, összefogását előmozdítani. A szecessziós jellegű templomot (1910) alighanem a szabadkai új városháza formavilága ihlette. A trianoni békeszerződés Szabadka hatalmas határából 16 ezer holdat meghagy hazánknak, ezért a jugoszláv uralom alá került anyaváros határkiigazítást sürget. Ennek elhárítására 1921 tavaszán az akkori magyar kormányzat Tompán külön közigazgatással papiroson septében megalapítja Újszabadka városát, továbbá ténylegesen Tompa és Csikéria új községeket. Néhány hét múlva a helyszínen megjelenő nemzetközi határmegállapító bizottság az új jogi helyzetet elfogadva, a vitás területet Magyarországnak ítéli. Ezután—nyilván a Szabadkától való jogi függés felszámolása érdekében — Tompa régi bérlőinek fölmondanak. Új bérlők is jelentkeznek. Lehetővé válik a bérlemények örökföldként való megszerzése is. A tompái plébánia anyakönyvéből kitűnik, hogy 1918-ig a falu népi jellegét a kirajzott szabadkai bunyevácok adják meg, bár külön kisebbségi jogot (iskola, anyanyelvi istentisztelet) már nem igényelnek maguknak. A bunyevác anyanyelv azonban családi körben máig él. Tompa népének jó negyede szegedi. Főleg ásotthalmi, ötömösi, mórahalmi eredetű családok ezek : Ábrahám, Abrahám-Tandari, Bálint, Balogh, Berényi, Bodó, Búza, Csóti, Farkas, Fodor, Födi, Högyösi, Irha, Jakus, Kispál, Kispétör, Kocsis-Savanya, Kószó, Kothenc, Lasancz, Makra, Mása, Márki, Módra, Molnár, Némöt, Pálfy, Rutai, Sári, Setét (Száján), Szabó-Galiba, Szalma, Szekeres, Szögedi, Szögi, Tömösvári, Újvári, Varga. A szegedi népelem itt nyilván azért csekély, mert a homokföldek, szolok a határnak kisebb részét foglalják el Kelebiához képest. Tompa falu-, illetőleg tanyarészei : Örökfődek, Űjfődek, Katonafődek, Kőrösódal, Sáskalapos, Fölsősáskalapos, Nagy sor, Betyár sor, Ötrongyos, Hatrongyos, Lakhangyi.

258 Tompa népéletében főleg magyar-bunyevác, illetőleg Szeged-szabadkai kölcsönhatások, kiegyenlítődések várnak földerítésre. Ж TORDA, szerbül szintígy, régebbi hivatalos magyar nevén Torontáltorda: színmagyar bánáti falu, mintegy 5000 lakossal. Torda egyébként régi magyar település, amely a hódoltság idején megsemmisült. A kamarai puszta újjánépesedése 1776-ban szegedi magyarok leptelepedésével kezdődik. A birtokot 1781-ben a gróf Pejacsevich-család vásárolja meg, amely 1797-ben szintén a szegedi tájról újabb gányócsaládokkal növeli a falu népét.

259 Klasszicizáló temploma Nepomuki Szent Jánosnak, a Bánát egyik barokk védőszentjének tiszteletére 1848-ban épült. A lakosság a nagyszaladás (1849) idején haza: Szeged, illetőleg Makó környékére menekül. Torda sem jobbágy, hanem szerződéses (contractualis) falu volt, így aztán a jobbágyfelszabadítás vívmányából nem részesült. Lakosai továbbra is megmaradtak bérlőnek. Pejacsevich földesúr a faluhatár egy részét először 1881-ben adta el a lakosságnak. Ezt a földvásárlást mai napig öregörök néven emlegetik. A gazdák minden numera után 5—5 hold földet válthattak meg 210 forint vételárért 25 esztendei törlesztésre. Ez igazán csak szociális olajcsöpp volt. 258 Segítségünkre volt Bauer Ferenc lelkész. 259 Tor Mon. 126. 16 A Móra F. Múzeum Évik. 75. II. 241