Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Kisoroszról jöttek: Bálint Bodor, Bodó, Botka, Fehér, Gazsó, István, Kazi, Király, Kószó, Lázár, Némöth, Papp, Szécsi. Padéról valók: Bartos, Dohár, Farkas, Kendörösi, Kiss, Kontér, Martonyosi, Mása, Márki, Móra, Némöth, Olaj, Tóth, Szepesi. Törökkanizsáról kerültek át : Bába, Csanádi, Bodó, Gera, Kálmán, Körösi, Nagy, Némöth, Orbán, Papp, Pávó, Szíveri. Tiszaszentmiklósról valók : Bogdán, Czékus, Gyömbér, Kertész, Lele, Lengyel, Lévai, Madarász, Nagy, Simon, Sári, Szömörédi. Majdánról jöttek : Bálint, Csanádi, Domonkos, Lőrik, Madarász, Micsik, Pávó, Podrás, Török, Venus. Csókáról valók: Dobó, Fodor, Fujtó, Kanyó, Tóth, Váczi, Virágh. Imretelekröl származtak: Balogh, Kántor, Kiss, Márkus, Miklós, Varga. Magyarkeresztúrról kerültek ide : Baka, Bakos, Czirok, Gyurkó, Horváth, Kendörösi, Tamás. Algyó'rŐl valók : Bakos, Csikós, Fodor, Plihány, Séra, Szabó, Vámos. Verbicáról származtak : Baráth, Botka, Böllér, Bús, Fenyvesi, Juhász, Varga. Bébáról kerültek át: Ágoston, Kendörösi, Lőrik, Mihók, Muhari, Tóth. Budzsákról valók: Habi, Horváth, Némöth, Ricze, Tóth. Monostorról valók: Bálint, Kanalas, Szíveri, Viola. Tordáról jöttek : Bodó, Gyönge, Szánthó. Firigyházáról települtek : Dobó, Faragó, Juhász. Oroszlámosról származtak: Bálint, Hődör, Vass. Szőregről kerültek át : Kanizsai, Micsik. Ószentivánról való : Molnár. Klárafalváról jött : Hódi. Tápéról vándorolt ide : Fodor. Ez összesen 195 családot jelent. Biztosra vehető, hogy az Aranyhegyró'l származó Kószó, Papp, a Bácskáról áttelepülő' Kormányos, Rácz, Szeles, a Kübekházáról való Högyös, Hódi, Kucora, a Podlokányról idekerülő' Mészáros, Török család szintén Szeged népéből került ki. Kálmány még 43 családot sorol föl, amelyeknek szegedi eredetét nem meri biztosra állítani, de nyilvánvalóan legalább fele ilyen közöttük. Tegyük még ezekhez hozzá a magunk gyűjtéséből a Bata, Csipak, Lábodi, Nyomtató, Törköly családokat. A névsorból világosan kitűnik, hogy itt Szeged kirajzott, de helyét nem lelő, nyugodt élethez, emberi biztonsághoz nem jutó agrárszegénységéről van szó. A földesúr nyilván ígéretekkel áltatta, amikor ide csalogatta őket. Kálmánytól azt is tudjuk,

252 hogy a nép emlékezete szerint Marczibányi Lajos már a múlt század legelején rútul visszaélt kertészeinek bizalmával. „Azzal az ámítással, hogy meg kell újítani, beszedte és többé vissza sem adta a nép örökföldjéről szóló írásokat. Hasztalan volt minden utánjárás. A földesúr hajthatatlan maradt, kénytelenek voltak felesekké lenni. Feles község korában a lakosság egy része folyton változott. Az ötvenes években egész utca bolgár telepedik le, a nyolcvanas években pedig németeket is szerzó'd238