Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Szegeden és Tápén népdalokat kezd gyűjteni. A falut hamarosan maga Ady Endre ülteti a modern, haladó magyarság tudatába „Pusztaszeren" című újságcikkében. A század első évtizedeiben telepedik le a faluban és ott él haláláig Nyilasy Sándor, akinek tápai képein a parasztélet nagy problémái is tükrözó'dnek. Tápé emberi világát örökíti meg a kortárs Szőri József és Heller Ödön művészete is. Heller tragikus sorsa szolgált hátteréül Móra Ferenc tápai környezetben játszódó regényének (A festó' halála, későbbi címe: Négy apának egy leánya). Móra Ferencnek éppen úgy, mint Tömörkény Istvánnak, számos tápai tárgyú novellája van. Tápai vonások sokszor tűnnek föl még P. Gulácsy Irén, Terescsényi György, Magyar László regényeiben, illetőleg elbeszéléseiben is. Juhász Gyula is eltalál a tápai világ klasszikus emberi biztonságába (Tápai dél, Tápai lagzi, A tápai Krisztus, A tápai nóta). Móricz Zsigmond 1940 júliusában járt e sorok írójával Tápén. Ódon, szürkelovas fiákeren érkeztünk ki a faluba. Az író mindenütt Rózsa Sándor-hagyományok után érdeklődött. A Lele családban hallotta ősanyjuknak, a regényben Török Pálné néven emlegetett asszonynak férfias bátorságáról és okosságáról szóló történetet. Tápénak e nagy intelmei nem maradhattak hatástalanul. Szeged egyetemi ifjúsága, főleg a Buday György-szervezte agrársettlement-mozgalom, majd a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma a harmincas évek első felében szinte szimbolikus feladatának tekintette Tápé népéletének vizsgálatát, szociális állapotrajzának elkészítését. Bizonyos tekintetben Tápé volt ennek a lázadó fiatalságnak kirepítő fészke, vitézi oskolája. Különösen Ortutay Gyula és Tomori Viola tett sokat a feltárás érdekében. Költőtársuk, Radnóti Miklós is ott áll mellettük (Tápé, öreg este).

245 Tápét fölfedezi a harmincas évek Gyöngyösbokréta mozgalma is, de megelégszik a csillogó-altató külsőségekkel, a teljes tápai valóság előtt azonban behunyja a szemét. A negyvenes évek elején a szegedi egyetemen Ortutay Gyula Tápé-szemináriumot szervez. Ennek legértékesebb gyümölcse Katona Imre mesegyűjteménye.

246 Az anyaggyűjtés, feltárás munkájából a harmincas évektől kezdve a szegedi tanítóképző tápai származású diákjai: Lele József, Molnár Imre, Ördög Antal, Szöllősi Sándor, Török József, majd Waldmann József is derekasan kiveszik a részüket. 1948 táján Bónis György joghallgatói végeznek itt értékes szokásjogi kutatást. Tápé egészen 1973-ig megőrizte közigazgatási önállóságát, addigra teljesen összeépült már Szegeddel. A városiasodás következtében hagyományai halványulóban vannak, de még mindig sok jellegzetességet őriz. TÁZLÁR. A kunok történetével foglalkozva Györffy György mutat rá, hogy a kiskunsági futóhomokon akkor is folyik még a nomád életmód, amikor egyéb jászkun területeken lassan már rátérnek a földmívelésre, és a vele járó társadalmi formára. Itt a homokon a királyok támogatásával is létrejöttek olyan nagycsaládok — jellemző településformáik a szállás—amelyek nem veszítették el a királytól való közvetlen függésüket, nem kényszerültek feudális földesúri joghatóság alá, és kapitányt, bírót Ősi szokás szerint szabadon választottak maguknak. Ilyen szállás volt 1279-ben Tázlár. A földrajzi név eredeti jelentése 'kopaszok'. A szó azt bizonyítja, hogy itt a szikes-buckás futóhomokon legtovább maradt fönn a régi nyelvét, fejviseletét, életmódját őrző kun nép egyik ága, nemzetségi csoportja. 246 Bálint S., Tápé 14—17. Ilia M., Tápé az irodalomban. In: Tápé 885. 246 Katona I., Prózai epikus hagyományok. In: Tápé 643. 234