Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
daság felé, de a múlt században az ármentesített területeken történő' gabonatermesztés hatalmas kibontakozásával megszakadt. A Tisza meg-megújuló árvizei Szegednek és falujának közös veszedelmet jelentenek. A Város mindig segíti Tápét az árvízvédelemben. Ezzel szemben a falu tartozott a ráeső tiszatöltest, továbbá az északról áramló vadvizeket felfogó Sziliszék és Kétérköz töltéseit jókarban tartani. A régebbi idó'kben Tápé hatalmas vízvidék közepén feküdt. A Tiszának és Marosnak számos, ma már sokszor dűlőként élo elágazása, ere, foka, háta volt. Ilyenek a János ere, Annus ere, Nácsér, Tápaiér, Szillér, Kurucér, Kemös, illetőleg Zsegenye, Malajdok, Pogány, Lebő, Bogdánhögy, Csimota, Kistelek, Kereksulymos. A Tigér és Kikinyér (=Kőkenyér) már falurésszé vált, beépült. Kálmány Lajos még följegyezte róluk ezt a csúfolódó nótát : Hej Kikinyér, Kikinyér, Többet ér mint a Tigér. Háromannyi vize van, Sok szép hallal tele van. 2i3 Az 1879. évi nagyvízró'l, amely Tápét is elpusztította, Mikszáth Kálmán szemtanúként emlékezik meg. 244 Ekkor a király is megfordult a faluban. Számos tápai család kivándorolt dohánykertész atyafiságához menekült, így Ószentivánba, Szajánba. A Víz után a falu kissé keletre, a Tisza hajdani medrébe települt. Újjáépítéséhez Szeged városa is jelentős mértékben hozzájárult, bár 1854 óta a földesúri terhek már nem kötelezték. Az árvíz és az első világháború közötti időszak Tápé életében a földmúvelésre való áttérésnek kora. A gyékényrétek elvesztésével is hűségesen megőrzi szinte évezredes gyékényszövő hagyományait. Erről más összefüggésben emlékezünk meg. A múlt század második felének döntő társadalmi és gazdasági változásai során Tápé nehéz, balladai évtizedeket élt át. A Tisza szabályozása döntő csapást mért a régi tápai életnek meghitt zártságára, természetességére. A szegedi táj többi részének előrehaladottabb mezőgazdasági műveltségét, korszerűbb paraszti életmódját csak megkésve tudta követni. Ennek oka a Szeged városával a tápai rétért hosszú időkön át folytatott birtokpör is, amely csak az első világháború után rendeződött. Ugyanakkor azonban a társadalmi fejlődésnek ez a lassúbb, mintegy megfontoltabb menete a parasztkultúrának, paraszti emberségnek érett tápai világát alakította ki, amely egyaránt megnyilatkozott tájszólásának régies zománcában, népviseletéhez és szellemi hagyományaihoz való állhatatosabb ragaszkodásban, emberi életének és magatartásának természetes méltóságában. A századforduló szegedi szellemi elitje, amely ösztönösen idegenkedett a nép hamis, szépítő szemléletétől és törekedett a paraszti sor bonyolult összetevőinek mélyebb átélésére és kifejezésére : Tápét valósággal jelképpé, élménnyé és kötelességgé avatta. A szegedi szecesszió kivonul az elidegenedettnek érzett, úrhatnámságtól kísértett modern városból. Tápé világáról e nagy ébredés előtt alig van híradás. Kálmány Lajos nagyon keveset járt és gyűjtött a faluban. Úgy érezzük, hogy a Tápé-jelképnek 1905 a születési éve. Ennek tavaszán Kodály Zoltán szegedi barátjának, Balázs Bélának meghívására 243 Bálint S., Szegedi példabeszédek és jeles mondások 11. 244 Kákái Aranyos No 3 (= Mikszáth Kálmán,) Szeged pusztulása. Szeged 1879. 233
