Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A falu gyevi származású, tehát szintén a szegedi nagytájhoz tartozó családjai : Annus, Bakos, Belovai, Bozóki, Czirok, Györfi, Lele, Makra, Süli, Vidács, Zakar. Szegedröl, Felsőtanyáról jöttek: Bárkányi, Biczók,Bitó, Csányi, Csikós, Csókási, Csűri, Dékány, Faragó, Gavallér, Gera, Gémes, Gyömbér, Hegedűs, Hódi, Jakus, Kakuszi, Kéri, Kónya, Kormányos, Lippai, Nacsa, Nyári, Ónozó, Palotás, Rovó, Tari, Tápai, Vetró, Vér, Zombori, Zsótér. A falu egészen 1945-ig megtartotta szegényparaszt, só't agrárproletár jellegét. Sorsáról Féja Géza,

186 Aldobolyi Nagy Miklós, Seress József festett szomorú társadalmi képet. Néhány kisebb munkálatot nem számítva, hagyományvilágának további feltárása még a jövó' feladata. Az uradalomnak kiszolgáltatva, elvándorlásokkal próbált emberibb életre találni.

187 Egy demagóg ügyvéd, Sima Ferenc, volt függetlenségi képviselő', Sándorfalva népét a bihari Sitér faluba való áttelepedésre akarta rábírni (1900). Itt ugyanis Roheim Nathan bécsi bankár földet parcelláztatott, amelyet jó pénzért Sima propagált. A kedvezőnek látszó föltételek igazában nagyon kegyetlenek voltak. Az odakerült sándorfalviak hamarosan vándorbotot fogtak a kezükbe, és Nőrincse (Nevrincea) krassószörényi faluban vetették meg a lábukat, ahol most is élnek. A szüló'földön maradt nemzetségükkel való kapcsolataik még nem szakadtak meg, bár halványulnak. A harmincas években számos helybeli család a Pest megyei Kaskantyú pusztára vándorolt. Erről Kaskantyú tanyaközségnél szólunk. Sándorfalva határrészeibó'l : Csikójárás, Csúzd, Epörjes, Károlymajor, Kéridülő, Kútidülő Nádastó, Szaporhögy, Szokony, Büdöstó, Sörkéd, Szentjános, Fehérfőd, Kapcaszék. Sándorfalva fia Budai Sándor citerakészítő, a népművészet mestere. * SASÜLÉS, másként Sasillés, a szabadságharc utáni években Rabé és Majdan között keletkezett gányótelep, amelyről lakosainak csekély száma ellenére is sajátos társadalmi szervezkedése miatt kell megemlékeznünk. A bébi uradalomhoz tartozó Kissziget népét szerződésük lejártával az erélyes gróf Batthyány Antónia a birtok más részére telepítette, amelynek Űjhely (egy másik Újhely 1849 viharaiban elpusztult), másként Sasülés, Sasillés, lett a neve, amely védoszentjéül Mihály arkangyalt, a szegedi táj egyik ősi, különösen tisztelt patrónusai választotta.

188 Lehetséges, hogy a névadók a sövényházi Sasillés idetelepült dohánykertészei voltak : a táj emlékeztetett arra, amelyet elhagytak. „Valami tizenöt ház az egész — írja a századfordulón az itt ásató Tömörkény

189 —, de még pár év előtt maga kormányozta önmagát. Volt bírája, esküdtjei, kisbírája, bakterja. Nem volt felnőtt ember a faluban, aki valami hivatalt ne viselt volna. Ez is régi magyar szokás, ez a szerteszéjjel, apró darabokra való szakadás. Talán abból az időből való, mikor álltak még az Alföldön a számtalan apró falvak, amiknek nyomát is eltörölte a föld színéről a török. Amikor még szertehúzódtak emberek minél kisebb helyekre, hogy minél kevesebben parancsoljanak nekik, s aki parancsol, az is közibük való legyen. Hogy maguk kormányozzák magukat. Jól-e, 186 Féja G., Viharsarok. Bp. 1957, 317; Csikesz L., Sándorfalva nagyközség leírása. Bp. 1926; Seres J., Sándorfalva szociográfiája. ÁTGY II, 101. 187 Sándorfalvi telepesek. SzN 1900, 288, 290, 291 sz. és Kiss Mátyás személyes élményei. 188 Szentkláray J., Plébániák 322. 189 Tömörkény I., Gerendás szobákból 14. 214