Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Sásér, Répáshát, Nagymellye, Kismellye, Epörjes, Vetye, Lucshát. Kaszálók, részint erdők : Nagyhajlás, Nagyhajdova, Kishajdova, Kaiära, Nagyporond. Régi erek : Kövesd, Horro (?). * LUDAS, teljesebb nevén Ludaspuszta, hivatalos szerb nevén Supljak, kertészségből, illetőleg tanya világból sűrűsödő falu Szabadka mellett, a Palicsi tó szomszédságában. Első említése: 1335. terra Ludasyghaz, tehát egyházashely, de nem falu.

118 A török defterek tanúsága szerint 1580-ban 29 adózó háza van, lakossága tehát nem pusztul ki. A hódoltság alatt alsóvárosi barátok pásztorolják, akiknek gárgyánja ír a kamarának (1679) a pusztulásukról: lévai, füleki, szendrei, és olnadi katonák elhajtották 400 marhájukat, 80 lovukat, és a lakosok közül 35-öt megkötözvén, kezesség mellett 2000 tallér sarcban bocsátották el. Kár ilyen derék falunak elpusztulni, melyben vagyon 1500 lélek, aki meggyónhatik és igen-igen ájtatos nép, kiknek ájtatosságát ha a kamara látná, csodálkoznék rajta.

119 Későbbi, a XVIII. század közepéről szóló mondai színezésű franciskánus följegyzések

120 a ludasiak viszontagságos életét így örökítik meg : a környékbeli nép a fenyegető török elől a ludasi rétbe menekült. A tó partján árkokat húztak, és szekérvárat formáltak. Itt nagy ínségben és nyomorban folytonos rettegés között töltötték napjaikat. Gyakran csak gyökereken tengődtek. Nagy veszedelem idején a nádasba bújtak, naphosszat a vízben állottak, és a közeledő ellenség zajára a víz alá merültek, nádat tartván szájukban. Ezen át szívták a levegőt, hogy meg ne fulladjanak. Közben a vad tatárok mindenüktől megfosztották Őket, sőt rabot is ejtettek közülük. Csak éjszakának idején merészeltek átázva és fázva a nádasból előjönni, miután az ellenség távozásáról meggyőződtek. Sírva és jajgatva keresték, hívogatták övéiket, de reggelre ismét elbújtak a nád közé. A környéken portyázó ellenség cselhez folyamodott. Hogy onnan kicsalja, a nép nyelvén talán foglyai által egyesek neveit hangoztatta : Kata, Bára, Mára, jöjjetek ki bátran az ellenség már elment. Sokan hittek is a csalfa hívásnak, és az ellenség kezére jutottak. Csak a közöttük megjelenő álruhás szegedi barátok vigasztalásai óvták meg Őket a kétségbeeséstől. Az 1740-es években közelebbről egyelőre nem tisztázott körülmények között magyar, éspedig szegedi dohánykertészek települnek meg Ludason

121

. Ezekhez 1900 táján, a homoki parasztszőlők bontakozásának idején még alsótanyai kivándorlók is csatlakoznak. Jellegzetes, túlnyomóan Szegedre mutató családnevei : Baka, Balázs, egyik ága Balázs-Piri, Baráth, Batancs, egyik ága Szabó-Batancs, Báló, Berényi, Berta, Bite, Borsos, Bózsó, Csákány, Csehó, Csipak, Csurgó, Dóró, Elek, Engi, Jaksa, Juhász, Katona, Kápiszta, Kormányos, Lajkó (dorozsmai család), Lőrincz, Mása, Márki, Nagytorma, Pipicz, Rózsi, Sárkány, Sebők, Szabó-Hangya, Szalma, Szél, Szeles, Tézsla, Török, Vörös. Falu-, illetőleg határrészei: Bíbichát, Debelihát, Nosza, Hinga, Suplyák, Kula, Tulát, Csurgó, Talánteröm, Guly ásódal }

гг 118 Györffy Gy., I, 723. 119 Száz. 1900, 646 (Borovszky). 120 Iványi L, I, 94. 121 Iványi I., II, 136. Utal a szabadkai városi levéltár névsorára: 1832. pol. fons. 12. С 210. 122 xöbb adatunkat Berecz Sándor plébános szívességének köszönjük. 192