Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

KLÁRAFALVA, öregek ajkán Kalárafalva, Kalára, majorságból fejlődött útmenti falu Deszk és Kiszombor között, a Maros bal partján. Legrégibb részének Ókalára a neve. Egy 1828-ból való levéltári adat szerint: Kiss Kalára az az az Kaláranak azon része, melly az idén az Maros által el szakasztatott nagy Kalárától.

111 A falu elsó' eló'fordulása : 1488. Klarafalwa. Nevét Borovszky Samu gyanítása szerint Szent Klára tiszteletére épített templomról kaphatta. Tó'le keletre feküdt Varsánytó falu, amelyet még a XVII. században is emlegetnek. A Vassanthó család Szeged hódoltság előtti történetében is fölbukkan. A török idó'kben mindkét falu teljesen elpusztult. A XVIII. században kamarai birtok. Csak 1777-ben települt Újcsanádról származó magyar dohánykertészekbó'l újjá. A falucska 1801-ben a Gerliczy-család birtokába jutott. Düló'nevei: Hosszúfődek, Majoralja, Békástó, Homokdűllő, Nagyfüzes, Zsombó, Szilvás, Hajdova, Kishajdova. Határa 1967-ben 1579 katasztrális hold, lélekszáma 569. A falu hagymatermesztó' lakossága, fó'leg Makó katolikus parasztságából települt, amelynek viszont szegedi a gyökérzete. Természetesen bevándorolt szegedi családjai is vannak. A neveket Deszknél soroljuk föl. * KÖMPÖC a középkorban kun szállás volt. 1436. Kempcegzallas. A hódoltság alatt Kömpec néven Szeged városának nemes földei közé tartozik, amelyen legeltetés folyik. A kun pusztákért folytatott port befejező' egyesség értelmében (1725) a Város lemondott ugyan a kun puszták közös használati jogáról, de továbbra is jussa lesz többek között Kömpöc pusztán is legeltetni. Kénytelen azonban már 1746-ban a a jászkun kapitányságtól árendába venni. A bérleti levél egy része így hangzik: Kiss Kunságban levő Kömpöc Pusztánkat három Száz eötven Rh forintokban Szöged Várossának árendában ki bocsájtottuk. Kömpöc 6 ezer holdas határa 1760-ban az egri káptalan birtokába jutott, amely a nagy távolság miatt mindig bérletbe kénytelen adni. Kömpöc bérló'iró'l sokáig keveset tudunk. Amikor 1852-ben a Pallavicini-uradalom — más helyen részletesen is tárgyalt körülmények között — könyörtelenül szétverette dohánykertész telepeit, a földönfutó szegedi gyökérzetű nép vándorbotot volt kénytelen a kezébe venni. Közülük 11 család a kömpöci pusztát vette bérbe a káptalantól, amely külön 100 holdat ajándékozott a megépítendő' falu számára. Az alapítók nevét valami helybeli népi verselő' rigmusba is szedte, és így emlékezetük fönnmaradhatott : 1. Hírős csikós Lojzi. 2. Rossz tanyájú Nagy Mihály. 3. Hatalmas Bárkányi. 4. V'etró Pista nagygombú lajbija, mégis emelgetős a marhája. 5. Nagyhajú Dr agony, elszaladt ëgy darabon. 6. Szükségkiáltó Takács. 7. Nagyhírű Szőri Pál. 8. Deres bajuszú Martonyosi. 9. Utcán szaladgáló Mihály János. 10. Fekete. 11. Gálántos Patyó. Az elűzött nép természetesen minden foghatót megragadott és magával hozott, így az ányási 54 kg súlyú harangot is, amelyet loppal kútba vetettek, majd éjszakának évadján kihúzták és itt Kömpöcön állították föl a honfoglaló családok. Kömpöc késó'bb megint egyetlen bérló' kezére jutott. Egy Mészáros nevezetű szegedi pékmesterre öregek máig emlékeznek. Az elsó' kömpöci települó'k élete keserves volt. Eleinte hantházakban vonták meg magukat. Őseik nyomán máig emlegetik az 1863. évi lucaszelet, amely nem188