Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

1823-ból ránk maradt kéziratos füzete

40 vegyesen tartalmaz népdalokat, virágénekeket, sőt műköltó'i alkotásokat is, így Csokonai nevének megjelölése nélkül: „A Reménységhez" kissé folklorizált változatát. Legnagyobb értéke „A pávát Őrző leány" nyilván horgosi eredetű balladája, amely népköltési gyűjteményeink eddigi tanúsága szerint az Alföldön nem ismeretes. Miskolczy István városi aljegyző részben folytatja egy színdarabjával a piarista játékszín szegedi hagyományait,

41 részben megörökíti a pünkösdölés egyik szegedi változatát, és néhány történeti mondát is följegyez. Dugonics estéje és Csaplár Benedek népkutató pályájának szegedi delelője közötti időszaknak legnevezetesebb folklór dokumentuma Tóth János helyi dalgyűjteménye (1846) amelyet a Kisfaludy Társaság ismeretes pályázatára küldött be.

42 Tóth János (1804—1887) Vas megyéből származott. A piarista rendbe lépett és 1829-től haláláig Szegeden működött.

43 Gyűjtő munkájában bizonyára tanítványai is segédkeztek. Gyűjteménye a régi XVIII. századi kéziratos verseskönyvek hagyományait követi : a tőrülmetszett népdalok mellett töredékes virágénekek, a kántorpoézis alkotásai, népies műdalok is előfordulnak benne. Tóth János kora értelmiségének ízlését követi, amikor az igazi népköltészetet és a népies hangvételű műdalköltészetet még nem különíti el egymástól. A gyűjtemény — tudománytörténeti értéke és helyi vonatkozásai miatt — megérdemelné a kiadást és az alaposabb szövegkritikai elemzést. Tóth János gyűjtői pályája, kutatói munkássága ismereteink szerint e kézirattal megszakadt. A maga személyében mindenesetre osztozik a múlt század negyvenes éveinek, Petőfi és Arany korának népszeretetében, de a népkultúra magasabb szellemi rendbe emelésének igényében is. Nem véletlen tehát, hogy belőle lesz a magyar tanyai népoktatás úttörő apostola, aki majd félszázadot tölt el a szegedi iskolánkívüli népművelésnek, de különösen a szegedi tanyák iskolaügyének fáradhatatlan szolgálatában. Az irányítása alatt álló, leginkább tőle szervezett mintegy 25 tanyai népiskolában évente 4 ezer gyermek tanult, ami abban az időben páratlan népoktatási és közművelődési teljesítmény volt. A szegedi piarista magyarságismereti hagyomány egyébként valósággal újjászületik annak a romantikus tradicionalizmusnak ihletésétől, amely ösztönösen kíván magyar és európai lenni egyszerre. Amikor a magyar mitológia világát, ezt az archaikus istenházát Ipolyi Arnold a század történelmi szellemében restaurálni akarja, tisztes mértékben építi bele a szegedi néphagyomány köveit és mozaikszemeit is. A szegedi anyagfeltárásnak, kutatásnak lelke Ipolyi bizalmas barátja, a Csallóközből ideszármazó Csaplár Benedek (1821—1906) volt. Csaplár, (írói nevén Karcsanyéki, Árpádfi) Dugonics András szellemének tudatosítására, szegedi örökségének művelődési programmá fejlesztésére áldozta életének 40 Kezdő sorai: 1823dik Esztendőben íratott Bébán. Fuchs Mihály által. Ezen könyvek vagyonossá vagy Ura Fuchs Mihály. Vö. Domokos Pál Péter, A pávát őrző leány balladája. Ethn. 1959,40. 41 Szmollény N., A szegedi magyar nemzeti színészet 172. Gyűjtéseire a megfelelő helyeken pontosan hivatkozunk. 42 A gyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában található: Magyar irodalom. Régi és újabb írók művei 8° 77. sz. Mi Péter László másolatából ismerjük. 43 Diósi G., Tóth Ker. János: Magyar Piaristák a XIX.és

XX.században. Életrajzi vázlatok. Szerkesztette Balanyi György Bp. 1942, 97-103. 16