Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A falu történetét Sztriha Kálmán helybeli plébános írta meg 66 . Munkája a hasonló jellegű művek közül tartalmi gazdagságával messzire kiemelkedik. Kár, hogy nem ismerte Zádori Károlynak Dorozsma birtokviszonyairól szóló, más helyen fölhasznált kitűnő dolgozatát, 67 amely közli az első birtokkönyv [fundi liber] belső tábláján olvasható versezetet (1751) is: Vigadgyatok ti szegények Távozzék el szomorúság, Sánták, bénák és ti épek, Kedvetek szerint lett kívánság, Elérkezett szerencsétek, Az úr Isten egy igazság, Régen kívánt dicsősségtek. Legyen ebben világosság. Nemes Kunság csendessége, Az úr Isten szent fölsége Eljött immár ékessége, Dorozsmának segítsége, Privilégiumi szépsége, Oltalma és erőssége, Melyben lészen békessége. Öröme légyen dicsőssége. Földes úrnak a hatalma, Hogy e summát betehette, Nem lesz rajta birodalma, Adósságát fizethette, Kiadatott privilégiuma, Magát ettül megmentette, Királyoktul szép oltalma. Dicséretet el nyerhette. Drága dolog, kívánatos, Távol légyen az irigység. Mindnyájunknak csudálatos, Veszekedés és fösvénység, Békességben élj (!) szabados Virágozzék szent békesség, Kívánom, legyen állhatatos. Úgy meglészen bő nyereség. Becsületes ez helységnek, Fáradozó szegénységnek Kívánom én is szivessen, Essék dolga szerencséssen. Istennek kegyelme által K. N. Sztriha a népéleti hagyományok összegyűjtését átengedte Győry Jenőnek, akinek naiv műve 68 inkább csak rendszertelen adattárnak tekinthető. Hálás feladat volna Dorozsma népéleti sajátosságainak monografikus feldolgozása, a mindinkább halványuló szegedi-dorozsmai interetnikus kapcsolatok gondos elemzésével. Dorozsma szülöttje Jerney János (1800—1855) történetíró, szegedi piarista diák, Dugonics romantikus szellemének örököse. Ő is elindult az őshaza fölkeresésére, mint alsóvárosi barátja, Maróthy István. Dorozsma csak egy óra járásra esik Szegedtől, de lényegében már össze is épült vele. Harmadfél évszázada vagyunk szomszédok, de Dorozsmának a szegedi világba olvadása voltaképpen máig sem következett be teljesen. Ez kifejezésre jut azokban a szegedi szólásokban, példabeszédekben, anekdotikus történetekben, ugrasztásokban, amelyek a dorozsmai embör jellemének, magatartásának eltérő sajátosságait teszik jókedvű, nem bántó iróniával szóvá. 69 A dorozsmaiakról beszélik a szegediek, hogy megköszörülték a macska körmét, hogy jobban fogja az egeret. Megpofozták a kismalacot, hogy fölérje a vályút. Megfésülték a mákostésztát, mert azt hitték, hogy piszkos. Felhajtották a legyeket a padlásra, utána elvették a tarogját, hogy ne tudjanak lejönni. A dorozsmai torony66 Sztriha K., Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma 1936. 67 SzH. 1881, 195—197, 199—201, 203—205. sz. Ebben az első birtokkönyv (fundi liber) belső tábláján olvasható a közölt versezet (1749) is, amely a redempciót ünnepli. 68 Győry J., Dorozsma régi életéből. Kiskundorozsma 1937. 69 Bálint S., Szegedi példabeszédek és jeles mondások 11. 165
