Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Számosan jöttek Kistelekről, Felsőtanyáról 1900 táján törpebirtokosok, a Városárendásai, hogy itt bankkölcsönre örökföldet szerezhessenek. Bizony sokszor kellett elmenniök mellette feléből, harmadából „kiskunoknak" dolgozni. Családjaikból több lakó is kikerült. Ez árenda fejében kötelezte magát általában havi egy napi munkára a tanya gazdájánál, aki olykor kisebb-rövidebb munkát, elfoglaltságot is róhatott rá. Az öregek úgy emlékeznek vissza, hogy az itteni szőlő- és baracktermesztés alólrúl, azaz Szegedről indult fölfelé, vagyis a futóhomokon nyugat, észak felé. Olykor foglalkoztak paprikával is. Egyes domaszeki szegényebb gazdák feléből isfogtak tőlük paprikaföldet. ínséges időkben a szélmalomban, sőt szárazmalomban is őröltek paprikát. Szólottunk már Csólyospálos virágzó jószágtartásáról. Különösen jelentős volt századunk első felében a húsdisznó, amelyet a szegedi szalámigyár vásárolt föl. Sajátságos erővel, a mostani társadalmi forradalomban, ipari népvándorlásban is egyelőre elevenen él a csólyosiak endogám készsége. A legények messzire kerülnek,, de nősüni hazajönnek, és innen visznek feleséget új környezetükbe 52 . •^ CSÖNGÖLE, hivatalos, uras nevén Csengéié, régi följegyzésekben Csengőié, a szegedi határ egyik kapitányságból 1950-ben született tanyaközség. Határa 1962-ben 10 535 hold, lakossága 3643 lélek. Két része van: a Városhoz közelebb eső, délkeleti Alsócsöngöle és az északnyugati Fölsőcsöngöle. Egyes megnevezett határrészei: Kelőpatak, Kisteleki ódal, Templomhalom. Csöngöle a középkorban a halasi kun székhez tartozott. 1493. reliquam dimidietatem ipsius Kempeth a parte occiedentali ad Chengele extendente. Rásonyi László szerint a Csengéié név török, közelebbről kun eredetű. Jelentése: erdős, bozótos hely. 53 Csöngöle a Város egyik, már a XVII. században birtokolt ősi pusztája, ahol főleg a juhászat századunkat is megérte. Pásztorkodó hagyományainak fetárása még a jövő kutatás feladata. A sok kárral, veszedelemmel járó homokförgetegek feltartóztatása, a homoksívány megkötésére a Város Vedres István kezdeményezésére erdőket telepített Csöngőién (1805). Ezzel megkezdődött a szegedi homok céltudatos erdősítése, amelynek gyümölcse a szegedi határ fejlett mezőgazdasági kultúrája. Először feketenyárés fűzfacsemetéket ültettek, de kísérleteztek eperrel, akáccal, vadkörtével, vadalmával, tölggyel, szilfával, nyírrel is. 54 Vadásztak is benne. 55 A folyton terjeszkedő, nyugat felé haladó szegedi tanyakultúra a csöngőiéi pusztákat sem kímélte meg. A Városnak a századforduló táján fölparcellázott csöngőiéi bérföldjeire túlnyomóan balástyai szegényparasztok települtek. Szintén népünkből valók azok a családok, amelyeknek Szánk, Kömpöc, Jászszentlászló, Tömörkény,. Mindszent volt az előző lakóhelyük. Szomszédos, de már nem szegedi törzsökből származik a csekélyszámú félegyházi, pálmonostori jövevény: Ábrahám, Agó (Félegyháza), Almási, Balasi (Kistelek), Balázs, Bánfi (Tömörkény), Barát, Bárkányi, Barna, Bartucz, Bárány, Becsei, Biczók, Bozó (Kömpöc), Bozóki, Börcsök, Czibolya (Félegyháza), Csányi, Csikós, Csikós, Csókási, Csűri, Daka, Dékány, Faragó, Farkas, Fehér, Forgó (Csanytelek), Födi, Francia, Gémes, Gyovai (Mindszent), Harmat, Hegedűs, Her ke, Huszka (Félegy62 Adatainkat a Rajczi család tagjaitól szereztük. 53 Rásonyi László: A kiskunsági -li, -la, -le képzős földrajzi nevek. MNy. 1956, 57. 54 Kiss F., Szeged erdészete 13. 66 Móricz P., A csöngőiéi vadásztanya. In: Magyar sirató. Tahitótfalu é. n. 219. 159'
