Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Falusi, Felhő, Fodor, Gémes, Gera, Gombos, Gyömbér, Halál, Halász, Hegedűs, Horváth, Jakus, Katona, Kazi, Kasza, Kéri, Kiri, Kocsó, Kondász, Kónya, Kormányos, Kószó, Körmendi, Magyar, Makra, Márta, Máté, Martonyosi, Menyhárt, Mészáros, Meszes, Mucsi, Nacsa, Oláh, Ónozó, Ótott, Ördögh, Palotás, Pálfi, Papdi, Parragi, Rajczi, Rigó, Rovó, Rutai, Rúzsa, Sári, Savai, Sutka, Szekeres, Szögi, Tandari, Tari, Tóth, Tóth-Molnár, Vass, Vëszëlka, Vetró. Ez a hódító folyamat mintegy az elsó' világháborúig ment végbe, amikorra a pálosi, illetőleg csólyosi, majd a kömpöci pusztát is fokozatosan feltörik, és benépesítik. Azok a nagyobb, legtöbbször úri birtokosok, akiknek kezén a puszta volt, nem élnek a lehetó'ségekkel, és bankok segítségével, ritkábban közvetlenül eladják, felparcelláztatják földjeiket. Nemcsak szegény emberek veszik meg, hanem jobb gazdák is, akik a szegedi földön lévő birtokukért holdakban itt nagyobb területhez juthattak. Néhány példa jellemzően megvilágítja ezt a folyamatot, a homoki agrárkapitalizmus kibontakozását. R. György gazda 1905 táján eladta 12 láncos szatymazi birtokát és a SzegedCsongrádi Takarék kölcsönével itt vásárol 99 hold járásföldet Katona Imre félegyházi birtokostól 32 ezer koronáért. M. Antal (1870—1912) apjának Csórván a múlt század végén 153 lánc földje volt, amelyet egy Lefter nevű szegedi szerb ügyvédtől vett még a század derekán. Földjét hét gyermeke jussolta, tehát egyre-egyre mintegy 22 lánc esett. Valamennyinek házastársa szintén törzsökös szegedi ivadék volt. A szegedi parasztság akkori hódító erejére, törhetetlen munkakedvére jellemző, hogy a hét gyermeknek mi lett a sorsa. Az öt lány közül három Csórván maradt. Kettő közülük két testvérfiúhoz, Katona Imréhez és Katona Józsefhez, a harmadik pedig Bózsó Jánoshoz ment férjhez. Bózsóék veszik majd meg Antal birtokrészét. A negyedik lány a horgosi Királyhalomra vándorolt Vásárhelyi Istvánnak, az ötödik pedig a domaszéki Puskás Jánosnak lett a felesége. Ez így visszakerült a Város közelébe. Egy fiú, István Mérgesre ment, amikor ott a század elején a bucka felosztása, Ormódi Béla nagyarányú parcellázása elkezdődött. A másik fiú Antal, akiről itt éppen szó esik. M. Antal már 1895-ben megházasodott, Papp Piroskát vette feleségül, majd a csorvási szülői házat, tanyát örökölte a ráeső birtokrésszel. Szorgos munkával 1910-ig már 52 lánc földje volt Csórván. Nem volt azonban nyugvása és még ebben az esztendőben megvette egy kecskeméti úri testvérpár, Muraközy Jenő és Gyula felosztáskor vásárolt alsópálosi pusztabirtokát, összesen 153 holdat. Ebből 15 holdat mindjárt eladott az Alsótanyáról átszármazott Sz. Sándornak. Ez meg a Csórván maradt sógorának, Bózsó Jánosnak eladott birtok ára majdnem kiegyenlítette az új birtok vételárát. Jellemző, hogy 1 lánc földet 1000 koronáért adott el, itt meg 1 hold földet vett 708 koronáért. Érdekes 1900-ban született leányának, R. Györgynének az átköltözésére való visszaemlékezése. Ebben a rokonság is szívességből segített. A holmikat 23 kocsin hozták át, a jószágot lábon hajtották. Miután a pálosi táj ekkoriban még elég kopár, fátlan volt. M. Antal úgy egyezett sógorával, hogy a maga nevelte fákat épületanyagnak és tüzelőül elhozhatja. Nagyon fiatalon halt meg, teher emelésébe szakadt bele. Özvegye férfias eréllyel vezette a gazdaságot tovább. Emlegetnek egy Sz. nevű szegedi kubikosembert is, aki állítólag a szegedi árvíz idején elmenekült családok kihalászott holmijából szedte meg magát. Itt 400 hold pusztát vett és nagy darab virágzó szőlőt telepített. Előbb azonban neki is, másoknak is a felszín egyenetlenségeit kellett elsimítania, a buckákat letalicskáznia, a gödröket feltöltenie. Egy Hatvani nevű félegyházi birtokos száz holdját a szatymazi T. Ferenc vette meg, akinek addig csak 18 lánc földje volt. Jött a háború, és a bankadósságokat is ő, mások is könnyen rendezték. 158
