Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A SZEGEDI NAGYTÁJ HELYSÉGEI Az alábbiakban abc-rendben, lexikális rövidséggel jellemezzük ama településeket, amelyeket a legutolsó két század folyamán egészében vagy részben a szegedi magyarság alapított, illetőleg népesített be. A gányófaluk mellett fölsoroljuk az új tanyaközségeket, továbbá azokat a nem szegedi, sőt idegen gyökérzetű falukat is, ahova népünk kisebb-nagyobb számmal, de mégsem szórványosan betelepült. Ezekben a tömör összefoglalásokban távolról sem törekedhetünk teljességre. Csupán a legszükségesebb adatok kiemelésére, legsajátosabb népéleti mozzanatok előadására, jóformán csak tájékoztatásra szorítkozunk. Több helyen szándékunk ellenére nem fordulhattunk meg. Ezeknél csupán a szűkös irodalmi utalásokat foglalhattuk össze, amelyek természetesen a további kutatás teendőire is figyelmeztetnek. A szegedi nagytájnak e helyiségeiben eddig összehordott, illetőleg a tőlünk gyűjtött népéleti anyagra, sajátosságaira és itt az alábbiakban tehát csak a legrövidebben utalunk, mert részletes földolgozásukra, összegezésükre a hely és a forrás megnevezésével az egyes fejezetekben úgyis sor kerül. Elmondhatjuk, hogy a szegedi nagytájon belül is mindegyik település miniatűr néprajzi egység. A hagyományőrzés foka, a másajkúakkal való együttélés, más magyar tájakról jött szórványokkal való keveredés, a földrajzi helyzet és társadalmi fejlődés a kutatás számára tanulságos színeződéseket hozott létre. Az ö-ző tájszólás, a katolikus gyökérzetű szellemi hagyomány és tárgyi világ találó egyezése, a családi kapcsolatok elevensége, származásuk tudata mégis virtuális szegedi egységbe foglalja valamennyiüket. Nyomatékkal föl kell vetnünk itt is az interetnikus kapcsolatok kérdését, mint e monografikus, tudatosan szegedi jellegekre koncentrált munkánk után következő legfontosabb kutatási feladatot. A felsorolt helységek legnagyobb része kiszakadt az anyaváros közvetlen hatás" köréből, közösségéből, és sokszor más néprajzi tájegységbe épült bele, sőt más államokhoz tartozik. Ez a szegedi ősöktől örökölt hagyományvilágnak sajátos helyi színeződésével járt együtt. A délvidéki gányófalukban jelentkeznek a szerb, bunyevác, román, német, bolgár interetnikus kapcsolatok, Békésben pedig a szlovák kölcsönhatás kérdése. Ehhez hozzávehetjük, hogy terjeszkedő homoki népünk is már találkozott és keveredik Halas és Kecskemét sokban egyező, de mégis más jellegeket tükröző hagyományaival. Makóval főleg a gazdasági népélet terén van sok érüntkezésünk. Vásárhelynek, egyik legzártabb alföldi városegyéniségünknek népélete Kiss Lajos, Halasénak pedig pedig Nagy-Czirok László érdeméből már az összehasonlító Szeged-kutatás rendelkezésére áll. A helységeket nem hivatalos, hanem népi nevükön állítottuk rendbe. Az eltéréseket itt előre felsoroljuk: 140