Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

lására utalnak), Sebőkhögy, Szluhahögy (bevándorolt felvidéki nemes család, amely hamarosan bekapcsolódik a Város polgári közéletébe), Sárihögy, Biczókhögy, Módoshögy (elmagyarosodott szerb szalad). A Zákánytól délnyugatra elterülő Csórva nevét a régi magyar nyelv 'homok' jelentésben ismeri. Területén az Árpád-korban falu virágzott. A múlt század végén két XII. századi templom romjait is kiásták itt. Kaltschmidt Ábrahám térképe (1747) szerint az egyik még a XVIII. században is jelentékeny volt, mert külön is föltünteti (locus ecclesiae). Reizner János itt tárta föl azt a bronz tömjénezőt, amely románkori iparművészetünknek királyi műhelyekhez kapcsolható, kimagasló remekműve.

116 Mindebből arra következtethetünk, hogy nem lehetett jelentéktelen hely. A tatárjárás után azonban nem támadt föl, és a kunoknak, illletoleg a városnak volt pusztája. Dugonics nyilván Ősi szegedi szóláshagyományt örökített meg a következő jeles mondással: oly kevélyen sétálgatnak föl és alá a sikátorokon, valamint a kunok komondora a Csorvahomokon. A régebbi századokban, de még a múlt század elején is, amikor a Duna—Tisza közében is kószáltak a farkasok, a felörvözött, lóhússal táplált komondorok a jószág védelméből is ugyancsak kivették a részüket. Csórva hatalmas járásain XVIII. századbeli, de bizonyára már régebben is meglévő szállásokról vannak adataink. Ezek természetesen megkönnyítik a tanyásodás kibontakozását is, amely a múlt század második negyedében ér el idáig, elsősorban a Zákánnyal szomszédos örökföldekre. A hegynevekből is világos, hogy alsóvárosiak népesítették be. 1840. Bókahögy, Jójárthögy, Csorvahögy (itt maga a hely válik névadóvá), Fodorhögy, Jakushögy, Lasanchögy, Bitehögy. Ennek a hamarébb tanyásodé területrésznek Belsőcsorva volt a neve, míg a nyugatabbra eso Kilsőcsorva járásai még megérték a századfordulót. Mórahalom nevét föltétlenül a Móra családtól kapta, amely 1601-ben bukkan föl a Város életében, és az egész XVII. században vezetőszerepet játszik. Két tagja is főbíró. A pusztáról első adat 1729. Colliculum Mora halma nominatum. A XVIII. században szállások keletkeznek rajta. Mórahalom a szegedi határ távolabbi részéhez tartozik, ahol már az igazi homokvilág kezdődik. Egészen 1945-ig túlnyomóan a Város birtoka. Éppen ezért tanyák, szolok csak a keleti örökföldeken keletkeznek rajta, az előbb megismert szomszédos tájegységekhez képest aránylag későn. A város, itteni földbirtokának, közlegelőnek benépesedésére mindjárt sor kerül. 1840. Arankahögy, Bózsóhögy, Csuzekhögy~Csuszikhögy (nyilván bevándorolt család, közelebbit azonban nem tudunk róla), Szabóhögy, Szélpálhögy, Tanácsok högye—Tanácshögy (családnév). 1849. Guczihögy (ragadványnévi eredetű). 1855. Halászhögy, Rukihögy (családnévi eredetű). 1887. Ludasihögy. 1957. Némöthögy, Tálashögy (Szabó József tálas, azaz fazekas neve után). Asotthalom egészen 1945-ig majdnem teljes egészében a Város földje, birtoka volt. Itt és Csöngőién kezdődik meg a múlt század elején Vedres István buzgólkodására az erdőtelepítés, amelyet modern színvonalra Kiss Ferenc emelt. Többi része járás volt, amelyet a múlt század végén törnek föl és adnak árendába. Bérlők leginkább a szegedi határ szegényparasztjai, de kis részben más vidékek ágrólszakadt agrárproletárjai is csatlakoznak hozzájuk. Itt a gazdasági és társadalmi fejlődés más volt, és később következett be, mint a Városhoz közel első homokon. Érthető tehát, hogy a határrészek névalkotása sem egyezik a belső területek névhagyományaival. Sok már közöttük a hatósági, hivatalnoki megnevezés. Jellegzetes módon tanyasorok alakulnak ki: Tükörsor, Kutyabontsor, Kissor, Balogsor stb. egyenes dűlőutak mentén, szinte utcaszerűen. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy e terület benépesítése aránylag későn és városi bérföldeken történt. Mérnöki megfontolások nyomán, 116 Entz G., A Szeged—csorvai bronz tömjénező. Művészettörténeti Értesítő 1957, 11. 121