Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Bánátért,' 73 azaz nem adnám a világ minden kincséért. A Boszorkányszigettel szemben található a Vödrics erdeje, amely a közeli Vedresházát ármentesítő Vedres István telepítése. Újszeged egyik legrégebben följegyzett határrészének a szlávos Királica [kralica = ,királyné'] a neve. „Máiglan azt a Térséget — írja 74 Dugonics András — mely Bánátban ott fekszik, holott a Maros vize a Tiszába szakad, Királyi térnek mondgyák a mostani Magyarok is. A Rácok pedig Kralicának nevezik." Az újszegedi származású Bakay Nándortól följegyzett mondai hagyomány, illetőleg magyarázat szerint 75 maga Mária Terézia vette el a mindjárt jellemzendő gewehrscheinistáktól és adta a Városnak. Bakay elmondja, hogy szépapja, Pintér Gergely volt valamikor az őrmesterük. Az öreget azzal vádolták, hogy pár sárga szattyán csizmáért adta oda Mária Teréziának az újszegedi gewehrscheinisták földjét, a Királicát. A királynő azután Szegednek ajándékozta. Hiába volt minden pörösködés, a földek a Város kezén maradtak, az Alvégtől a Tündérhátig, vagyis a Maros régi torkolatáig. A mondáról bővebben az epikai hagyományoknál szólunk. Térjünk vissza a helytörténet és népélet világába. Úgy érezzük, hogy Újszegednek a népéleti vonatkozásokon, helyi önellátás kötöttségein túlnövő jelentőségéről csak a karlócai béke (1699) után beszélhetünk, amikor a Temesköz, vagyis a Tisza és Maros szöge egy ideig még a török kezén maradt. Megalakult a tiszai és marosi határőrség, amelynek Szeged volt a székhelye, a szegedi vár pedig katonai középpontja. Ez természetesen a túlsó oldal, a későbbi Újszeged hídfőállás jellegét is hangsúlyozta. Savoyai Jenő péterváradi győzelme (1716), illetőleg a pozsareváci béke (1718) értelmében a török kénytelen lemondani utolsó magyarországi birtokairól is. Sajnos, azonban a Temesköz, így tehát Újszeged is Bánát néven egészen 1779-ig katonai közigazgatás alatt maradt és közvetlenül Bécsből kormányozták. Nem lehet itt célunk a bánáti adminisztráció szegedi szempontból is szerfölött izgalmas népéleti következményeivel foglalkozni. Erről még beszélünk. Itt csak azokat a mozzanatokat emeljük ki, amelyek Újszeged közvetlen sorsával is összefüggenek. Újszegednek a XVIII. század folyamán nagyon gyér volt a lakossága. Pillich Kálmán visszaemlékezései szerint még 1780 táján is hatalmas lápvidék volt, csak vízimadarak fészkeltek a Királica területén. Egy 1773-ból származó hivatalos följegyzés szerint csupán 14 háztelekből állott. Ehhez még határőri kiváltságok alapján 1—1 hold kertföld járult. Ezért csak csekély járandóságot kellett fizetni. Ezek voltak a gewehrscheinista telkek. A katonai műszóból világosan kitűnik, hogy ez a birtoklás régebben határőri szolgálattal volt összekötve. A későbbi Újszegedre települők is hasonló jogokat követeltek maguknak. Ebből még a múlt század derekán is sok vita, sőt villongás származott. 78 1781-ben Szeged városa a királyi kamarától a kincstárnak adott jelentős kölcsön, továbbá még 180 ezer forint bérösszeg fejében 25 évre zálogbirtokba vette a szoregi uradalmat, amelyhez Újszeged is hozzátartozott. Helybeli dohánykertészekkel telepítette be a hozzátartozó Szentivánt, Gyálát, Térvárt. Szőreget már 1712-ben alsóvárosiak szállották meg. 77 A Város az állandó forgalom biztosítására Vedres István terve szerint Szőreg és Újszeged között, a torkolati mocsárvilág fölött hatalmas fahidat építtetett, amelyet tulajdon tervezője így énekelt meg: 73 Dugonics A., Jeles történetek I, 70. 74 Dugonics A., Etelka I, 206. 76 Bakay N.. Mária Terézia Szegeden. A SzN. Karácsonyi Könyve. Szeged 1899, 67. 76 SzH. 1860, 74. sz; Reizner II, 36; Szentkláray J., 100 év 451. 77 Reizner II, 17, 36. 105
