A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Felföldi László: Írásos dokumentumok egy mezőváros tánckultúrájáról

Érdekes részleteket tudunk meg a főszolgabíró 1966-ban írott élevelében, amelyben meglehetősen nyers hangon oktatja ki a város elöljáróit a kalákák ügyében: ,,Makó város érdemes Elöljáróságának! Az érdemes, Elöljáróság fé. 1725 számú ide terjesztett jelentésében, hogy a városban eláradt Isten káromlás, vétkes elfajultság, s féktelenségek megzabolázását eszközölni lehessen, kéri az ily gyülhelyeken tartani szokott kalákák betiltását, és erre azon észrevételt teszi, hogy szomorúan tapasztalta, hogy némely ily kihágásul szolgáló kaláka tartó helyiségek birtokossal' ebbeli gyakorlatra, a főszolgabíróságtól engedélyt nyertek. Annak előre bocsátása mellett, hogy a városi Elöljáróság teendő jelentésében az ügy tökéletes mivoltáról köteles meggyőződést szerezni, mielőtt ide jelentést tenni, egyszersmind a jelentésnek a kitételnek a valóságok megegyező előadására utasíttatik, ami az ügyet illeti, arra hogy egyik vagy másik helyt kicsapongások, vétkes kihágások s dorbézolások történnek, erre soha senki engedélyt nem adhat, nem is adott, s ha valamely helyt kihágás történik, arra vanfelhíva a városi biztos cselédjeivel, hogy felügyeljen, a vétkeseket azonnal szétoszlassa, vagy nagyobb esetben megfenyítés végett az Elöljáróságnál bejelentse, erre felügyelni kötelesség, s ezt pontosan megtartani szükséges. A mi illeti az engedélyt, történtek esetek, hogy egyik vagy másik kortsmáros bál, vagy délutáni, muzsika melletti mulatságra engedélyt kapott, de arra mindég reá volt írva, hogy felügyeleti rendszabályok megtartása végett tartozik az engedélyt bemutatni a városi Elöljáróságnál. Most úgy tudom, hogy egyedül a Három almához címzett kortsmának van ily engedélye. Az ily mulatsági engedélyek pedig kiadattatnak, hogy a nép, mely egész héten dolgozik, egy nap vigadjon is, mindenkor értetek az illető korlátok között. Ha tehát ily helyt kihágás történnék, a kicsapongok megfenyítendök, de az áltáljában a muzsikát eltiltani nem lehet. Mindezek folytán meghagyatik, hogy alá rendelt biztosa s cselédjei által a városi Elöljárósága szükséges felügyeletet gyakorolja, hogy kihágások esetén az illetők megfenyítés végett elő állíttassanak, s a nyilvános helyeken a megengedett muzsika melletti mulatságok elfajultság és különösen késő éji időkig terjedő dorbézolásokra ne terjedjenek, hanem annak idejében lezáratván, a nép a csend feltartására s illő viseletre szoríttasson. Félre eső vagy zug helyeken, s különösen bejelentés nélkül pedig lármás dorbézoló összejöveteleket létre jönni ne engedjen. Kelt Makón június 30-án 866. Hofbauer Sándor s. k. főszolgabíró"™ A kalákákat az idők folyamán többször betiltották, majd újra engedélyezték, de a tilalom ellenére tovább élt, népszerűsége csak nőtt. Végül az ügy a lelkipásztorok újabb kérelmére a város közgyűlése elé került. Az 1873 január elején tartott közgyűlésen a kérdés hangos vitát váltott ki. A Makón megjelenő Maros című hírlap két számában is foglalkozik a vitával, Az első egy szerkesztőségi cikk, amelyben ez olvasható: ,,Most már az a kérdés, vajon a kalákák oly természetűek e, melyek a közerkölcsiség veszélyeztetésére szolgálnak? Ha visszatérünk eredetére, azt oly szelíd, oly jótékony természetűnek találjuk a fiatalságra nézve, hogy azt oly alakban szükségnek kellene elismernünk, de ma már, mint látjuk, régi jellegéből annyira ki van forgatva, hogy többé eredetére rá sem ismerhetünk és a fiatalságnak szórakozó, ismeretség szerző és a szülők felügyelete alatti társas összejövetelek ama szokása dobzodás, erkölcstelenség és legvadabb kihágássá fajult. Míg e mulatságok világos nappal, a nyilvánosság előtt tartatnak, nem sok kifogásunk volna ellene — habár így sem törünk lándzsát mellette — és így is csak szigorú rendőri felügyelet mellett lenne megengedhető. Ennek — t. i. a rendőri felügyeletnek szüksége egy pillanatig sem lehet kérdés tárgya, ha meggondoljuk, hogy a szórakozás e neme épp azok által vétetik igénybe mindkét nem részéről, akik mind a szellemi, mind az erkölcsi qualifikációnak oly alacsony fokán állnak, hogy a különben is sikamlós körülmény nagyon könnyen elbukást von maga után, és oly állapotba sodor, midőn a megbánás már késő. Tehát így is csak szigorú rendőri felügyelet alatt, ellenőrködés mellett tartanánk megengedhetőnek. De ha a nappali mulatságot nem tartjuk is annyira a közerkölcsiség megbontásának, annál határozottabban pálcát törünk azon erkölcs mételyező dinom-dánom fölött, mely azt rendesen követni 13 MVL Tanácsülési jegyzőkönyv 699/1863. 14 MVL 1142/1866. 68