A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Felföldi László: Írásos dokumentumok egy mezőváros tánckultúrájáról

tanúskodik. E szerint Makón a 35 cigány családfő közül 17 volt muzsikus, a gyer­mekei között pedig 7 foglalkozott muzsikálással. Polner Lajos szolgabíró 1859-ből származó utasítása is érdekes adalékul szolgál Makó táncéletéhez. „A közerkölcsiség e városban, különösen a nőnemnél annyira romlásnak in­dult, hogy ünnep és vasárnapokon a fiatal lányok a helyett, hogy az isteni tiszte­letet látogatnák, a közkocsmákba csapatosan gyülekeznek sok rossz, botrányos mulatság végett is. — A szülék és a gazdák, sőt az egész közönségre ez csak káros következésű, mert az erköltsiséget és a szemérmet egészen alá ássa, a vallástalan­ságot előmozdítja. — Ezen tekintetnél fogva, de rendőri szempontból is kényte­leníttetem a város tanácsot arra elutasítani, hogy a legelső vasárnapon valamennyi templomok előtt tegye közhírré, — miszerint a nőnemnek, a leányoknak korcsmába való menete és mulatság tiltatik — s amely leány ezen tilalom ellenére is ott talál­tatnék, az a városi cselédség vagy a Cs. Kir. Csendőrség által be fog kísértetni a városházáhon, a honnét másnapra az illető szülőkhöz, rokonokhoz vagy szolgálatot adókhoz el fognak kísértetni." 11 Az 1860-as években kezdődik a város életében az a küzdelem, amit Makó egyik mai kutatója „kaláka-háborúság"-nak nevezett 12 , s amely küzdelem a város pap­jai, elöljárói és közlakói között egészen a század végéig tartott. A „kaláka-háború­ság" elindítóinak a különböző felekezetű makai lelkipásztorokat tekinthetjük, akik 1863-ban ezzel a kérelemmel fordultak a városi tanácshoz : „Tekintetes Városi Tanács ! Hogy mily magas fokra hágott városunkban a legközelebbi években az erkölcs­telenség az úgynevezett kalákázás miatt, az köztudomású dolog. Az azt gyakorló ifjak, hajadonok szint úgy az érdemes közlakosok gyermekei, mind a cselédek, a mellett, hogy a napi keresményöket ezen tivornya fészkekbe hordják, még azon­felül a gyönyör, élvezet minél inkábbi használása czéljából a cselédek gazdáik, a fiak pedig szüleik vagyona tolvajlás útjáni csonkítgatása által igyekeznek pénzt szerezni. Valamint az egyházi, úgy a polgári hatóságoknak, kik az emberiség java felett őrködni kellő hivatásuknál fogva felelősek az ily vétségek elharapódzása meggát­lásának elhanyagolásáért, mind Isten, mind a polgári törvények, mind az utókor ítélőszéke előtt — erkölcsi kötelességükben áll ennek megszüntetésére a hatalmok­ban álló eszközöket felhasználni. Ha nem is említjük azon — valójában bűnfészkeknek nevezhető helyeken — elkövettetni szokott bujálkodásokat, már csak ezen elmondott okok is elegendők arra, hogy egyházi elöljáróságunkat ezen visszaélések megszüntetésére irányzott lépések tételére indítsák. Tisztelettel felkérjük annak okáért a Tekintetes Városi Tanácsot, miszerint az úgynevezett Kalákák megszüntetését eszközleni szíveskedjék. Kelt Makó, április 7. 1863. Teljes tisztelettel lévén a tekintetes Városi Tanácsnak Az egyházi elöljáróság nevében : Juhász Antal mk. lelkész Papp József mk. gondnok Nagy István gondnok Szőllősi Antal mk. lelkész Küsz János mk presbiter" 13 11 MVL Tanácsülési jegyzőkönyv 2376/1859. 12 Tóth F., Kaláka-háborúság Makón. Csongrád Megyei Hírlap 1973. február 8. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom