A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Felföldi László: Írásos dokumentumok egy mezőváros tánckultúrájáról

„Azon Innep és Vasárnapokon a Komédiák délutáni 7 óra előtt, a vadállatoknak viaskodásával teendő játék pedig délutáni 4 óra előtt el ne kezdődjenek, a muzsika szó pedig délutáni 3 óra előtt tiltatik, úgy hasonlóképpen a Korcsmákon, Pálinka és Serházakban a henyélőknek lármás összejövetelek a városokon délutáni 4 óra előtt, azokon kívül pedig 3 óra előtt meg ne engedtessen..." „Úgy hasonlóképpen Innep és Vasárnapokon a délutáni Isteni Szolgálat utáni némely helyeken tartani szokott Kótyavetyék, melyek szinte úgy, valamint a mulatságok és Tánczok a hív népet az ájtatosságtól elvonni Szokták, tiltva lesznek.

4

" Az idézett rendeletek idején Makó a csanádi püspök birtokában lévő város volt, de parasztságának földhasználatára nem a Mária Terézia-féle urbárium jogi feltételei érvényesültek, hanem azok a szerződések, amelyeket a város a földesúrral kötött. Az anyagi szolgáltatások szempontjából ezek sem biztosítottak jobb helyzetet, mint az urbárium, de a városnak aránylag széles önkormányzatot biztosítottak a belső igazgatásra és jogszolgáltatásra. A lakosság száma 1774-ben 9306, 1839-ben már 20 644.

5 „Többnyire földművelők um. Szántóvetők és Kertészek, vágynak néhány méhészek is, kik néha szép hasznot vesznek, mesteremberek is vágynak nagyszámmal"

6 — írja Szirbik Miklós a város első történetírója 1835-ben. A lakosság többsége a református (kb. 50%) vagy katolikus (30 %) vallást követte. Az utóbbiak között sok volt a görög katolikus, akiket „oroszoknak" neveztek. Rajtuk kívül zsidók és evangélikusok is laktak a városban. Szirbik Miklós a makaiak múlt század eleji szokásairól így ír: „...említést érdemelnek még a névnapi, keresztelői, sertés öléskori barátságos vendégeskedések, a halotti torok, mellyek kivált az Oroszoknál vágynak nagy divatban, a házassági lakodalmazások, mellyek ha szinte már ma nem ollyan nagy pazarlással is, mint hajdan, de csakugyan sok szükségtelen költséggel ejtetnek meg."

7 Az egyre növekvő város közbiztonsága és közerkölcse valószínűleg sok problémát okozott a város elöljáróságának. Erre utalnak a megbüntettek jegyzőkönyvében sorakozó bejegyzések. Az 1835. március 7-i bejegyzés így szól: „Kivilágosodván önkényes vallomásokból, hogy Rátz István Muzsikus, aki a Tilos böjti napokon a kortsmába Czimbalommal muzsikálni bátorkodott, Czirok Ágnes szabad Személy pedig tánczolván botránkozást okozván, annál fogva ezen merész tselekedetéért mind a ketten, 12 pálcával az első, 12 korbáccsal pedig a másik megfenyíttetik."

8 Egy másik irat szerint 1855-ben Makra Imre R. Cath. Alesperes bepanaszolja Bróda Amália korcsmárosnőt a szolgabírónál, hogy a böjtben korcsmájában „zene tartatott." Bróda Amáliát szigorúan megdorgálják, s a szolgabíró a város elöljáróit a következőképp utasítja: „Makó város elöljáróinak pedig meghagyatik mikép minden kortsmárost, úgy helybéli zenészeket is maguk eleibe idézvén és kortsmárosoknak kortsmáltatási jogok elvesztése mellett a zenészeknek pedig 5 pftnyi büntetés terhe alatt meghagyják, hogy böjtön át kortsmákban zene mulatságot tartani ne merészeljenek."

9 Az irat hátoldalán 25 aláírás, a makai korcsmárosok nevei olvashatók. Hogy a kocsmákban a zenét kik szolgáltatták, arról egy 1838-ból való cigányösszeírás

10 4 Szabályrendelet a községi bírák és nótáriusok részére. MVL tanácsülési jegyzőkönyv 22/1825 5 Forrás: Reizner /., Makó város tötrénete. Szeged, 1892. 83. 6 Makó városának közönséges és abban foglalt reformata ekklésiának különös leírása Szirbik Miklós prédikátor által 1835—36. észt. Makó, 1926. Csanádvármegyei Könyvtár 4. 37. 7 Szirbik M., i. m. 40. 8 MVL Megbüntetettek jegyzőkönyve 1832—52. 9 MVL Tanácsülési jegyzőkönyv 1597/1855. 10 MVL Tanácsülési jegyzőkönyv 45/1838. 66