A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

A hódújulás idején született ember szerencsés lesz. Öreg alsótanyaiak szerint a szőlőmetszést ilyenkor kell megkezdeni, mert sóska, vagyis a zsönge tőke ágvégén fejlődött kaccs, apró levél csak így gyarapodik szépen. Ha a munkakezdés Szent József napja és a holdujulás abban az esztendőben nem esik össze, akkor jelképesen már a megelőző újholdkor meg kell egy-két tőkét metszeni. Az újhold idején meszelt házba öregek hiedelme szerint betelepszik a svábbogár. Úgy lehet kiirtani, ha holdtöltekor a ház előtt elmenő üres kocsira hármat feldobnak. A tápaiak szerint hetet kell nádszálba dugva kocsira dobni. Ha újhold péntekjén valakinek a kilencedik lábanyomát fölszedik, meg tudják vele rontani az illetőt. A boszorkánypörök iratai között olvassuk, hogy Szél Zsuzsa­na rontása nyomán a nyavalya minden újságban kiújul. 38 Hódtőttyin, azaz telehód idején jó lakodalmazni, tyúkot ültetni, disznót hízóba fogni, fölfújt pofával mákot vetni. A szegedi tájon általános hiedelem szerint csak hódfogytánjó takarítani, meszelni, mert akkor megfogyatkoznak a házban a férgek. Nem jó esküvőt tartani. Nem jó nyiratkozni sem, mert akkor nem nő ki a haj. Kálmány szőregiektől hallotta, 39 hogy egyszer karácsony éjszakáján leesett a Hold és gurult az utcán, mint a szita. Amikor fölment, rebögött, mellette egy csil­lag volt. Ha föl nem bírt volna menni, elveszett volna a világ. A csillag, csillagos ég szegedi képzetkörét, hiedelemvilágát Kálmány Lajosnak régi pásztorok, vízenjárók, öreg parasztok, tehát szabadban élők, virrasztók ajká­ról sikerült még akkor megörökítenie, 40 mielőtt földmívesként nem kerültek ál­landóbb födél alá. Nagyon sok: annyi mint csillag az égőn, olykor józan, rendes ember is kirúg a hámból: néha még a csillag is mögszalad az égön. él Kedvez neki a szerencse: szörön­csés csillag alatt születőit. Fennhordja az orrát: vizsgálja a csillagot. Jól tud hazudni, tagadni : l'éhazunná a csillagot az égrü. A csillagok állásából, járásából népünk koros nemzedékei időjárásra következ­tetnek. Ha téli éjszakákon a csillagok szépen ragyognak, az idő keményre fordul. Ha nyáron sűrű csillagos az ég, hamarosan eső lesz. Ha a csillag sűrűn hull, szél lesz. A régi szegedi juhászok Jakab (júl. 25.) éjszakáján a csillagok járásából jósoltak a következő évi időjárásra. Ha karácsony éjszakáján sok a csillag az égen, az ószent­ivániak szerint jó esztendő következik. Aki kilenc este kilenc Miatyánkot elmond, azu­tán kilenc csillagot megolvas : meglátja a mátkáját. Minden embernek megvan a maga csillaga. Ha csillag hull le, akkor meghal valaki. Azt is szokták mondani, hogy ilyenkor lélek szabadul a purgatóriumból. Mint mindjárt látni fogjuk, ezt a hiedelmet a szőregiek a csillagszaladáshoz kap­csolják. Régi pákászok azt is megmondották, hogy ember, vagy asszony csillaga hullott-e le. 42 A csillagokra nem jó ujjal mutogatni, mert ha az illető eltalálja a maga csillagát, akkor ez lehullik, ő maga pedig nemsokára meghal. „Találtam Szőregen — írja Kálmány — olyan emberre is, ki megkülönbözteti a csillaghul­lástól a csillagesést, jobban mondva szaladást. Mikor a csillag nem tűnik el, hanem csak megszalad, akkor a purgatóriumból szabadul meg egy lélek. Ilyenkor 38 Reizner, IV. 431. 39 EA. 2810. 40 Adatainkat, ahol mást nem jelzünk, mindenütt Kálmány forrásértékű művéből merítettük. Itt-ott az EA. 2810 adataival és a magunk szórványos följegyzéseivel is kiegészítettük. 41 Ismeri Tömörkény I., Különféle magyarok. Budapest 1907, 27. 42 Lakatos K., A pákász vagy nádlaci. Néprajzi Értesítő 1912, 25. 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom