A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

Hajnal Hajnal, Szép piros Hajnal, Kiben Marja elnyugszik, Világ tűle kezdetik, Pokol tűle töretik. Ablakomon Mária, Ajtómon szent neve. Gyűjj be Szent Pétör, Szent Pál! Házamba van az oltár. Szent ótáron szent abrosz, Az alatt van Három őrzőangyal. Egyik őriz, másik vigyáz, Harmadik éjjeli álmomba Fősorként. Mönj el Sátán, mönj el, Mert fejem van neköm: Fejem a Názáreti Jézus, Aki mögfelel az én Szögény bűnös leikömé. Amen.

6 A Napot az égen a szőregi öregektől Napvezető néven emlegetett csillagkép Vezeti. Előtte jár a Napnak.

7 A napfoltokat sokféleképpen magyarázzák. A magyarszentmihályiak szerint ember van benne, aki széttekint az egész világon. A városiak, vagyis a szegediek, továbbá magyarszentmártoniak asszonyfejet látnak benne. Az ószentivániak szerint Mária van benne, meg a kis Jézus. Ezt a szemléletet talán a Jelenések Könyvének Napbaöltözött Asszony alakja ihlette. Másként: Jézus feje van benne, ő vezeti, kormányozza a Napot (Magyarszentmihály). Ismét más magyarázat szerint félkenyér látható benne.

8 A boszorkánypörökben olvassuk, hogy a bűbájosok napbanézéssel iparkodtak az elveszett jószág nyomára jutni. 1730. Lőrik Marianna vallja, hogy leánykorában Besztercebányán Mogyori József közönséges gazdaembernél szolgálván, az tanította őtet az napba nézni: hogy fehér makkot megtörvén, annak olajával szeme fényét megkente, és az gyenge napba nézvén, annak sugárjai megmutatják, ha valakinek valami eltévelyedett marhája, jószága vagyon. Másik helyen: az Nap megmutatja bötűk szerint, hol vagyon olyan elveszett jószág? Jámborabb tápai öregasszonyok még a közelmúltban is Kisasszony (szept. 8.) hajnalán ki szoktak menni a Tisza partjára napköltét várni. Hitük szerint a fölkelő Napban meg lehet Máriát látni. A hajnal régi szőregiek szerint Mária lakóhelye. Verbicán a hideglelősek kimentek napkeletre fordulva, a hajnalnak imádkozni hét Miatyánkot és hét Üdvözlégyet.

10 A kuruzsló fürdők vizét a múlt században olyan helyen szokták elönteni, ahová nem sütött oda a Nap. Kovács János írja, hogy a régi szegedi javasasszonyok rá6 EA. 2810. 7 Kálmány L., A csillagok nyelvhagyományainkban. Szeged 1893,25. Figyelemre méltó vonatkozások Tóth Ferenc, A Nap, a Hold és a csillagok népdalainkban. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei IV. (1972), 11—12. sz. 8 EA. 2810. 9 Reizner, IV. 463, 466. Vö. még Kovács J., 346. 10 EA. 2810. 7H