A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Tóth Ferenc: A makói rév és híd

és a villanytelepen foglalta le, a többit pedig a híd melletti ún. Galambos ligetben és a Maroslele melletti tölgyerdőben termelték ki. A szükséges vasat pedig Varga Lajos, Búzás Tibor és Zeitler Gusztáv vaskereskedőtől biztosították.

84 A faanyag előkészítésére Nagy Ferenc továbbá Pollák és Schwartz fűrésztelepeket, a vas előkészítésére pedig a SZCSV gépjavító műhelyt és Diós Antal gépműhelyét jelölték ki. A 25-30 centiméter hosszú 3 ezer darab kovács-szeget és kapcsot 27 makói kovács készítette el. Az építéshez szükséges köteleket Kiss Ernő és özv. Benkő Ernőné köteles mesterektől szerezték be. A SZCSV gépjavító műhelye 7 ezer darab ácskapcsot, 10 oszlopemelőt és 50 cölöptoldáshoz szükséges szorítógyűrűt készített. A hídnál naponta 200 makói ember és 20-40 kocsi dolgozott. A helyreállítás három soros pilotázással történt. A munkálatok október 18-23-ig tartottak, 24-én reggel már átadták a forgalomnak.

85 A provizórikus híd minőségéről Szabó Imre városi főmérnök örömmel jelentette, hogy teherbírása azonos a felrobbantás előtti híddal. December közepén hirtelen nagyot áradt a Maros, ezért a híd középső nyílása alatti fajárom csoportot alámosta a víz, és az megsüllyedt.

86 A polgári városparancsnokság a forgalom biztosítása érdekében a SZCSV üzemvezetőségéhez fordult segítségért, ugyanis Makó egyetlen hídszakértője, Szathmáry Béla műszaki főtanácsos, a vasúttársaság alkalmazottja. Szakértői véleményében, amelyet december 18-án állított össze, többek között ez áll: „Az orosz katonai parancsnokság által eszközölt provizórikus helyreállítás csupán a Maros rendes — kisebb — vízállása mellett felel meg a kellő biztonságú teherbírásnak és a vízszint nagyobb különbségű ingadozásánál, mint pl. a mostani erős őszi és téli áradásoknál fellépő erős vízáramlás okozta kimosások a csupán kézi erővel, alacsony vízállásnál, kellő mélységre le nem vert cölöpépítményt a legkomolyabban veszélyezteti. Ehhez járul a most következő téli időben esetleg bekövetkező jégtorlasz veszély, ami nagy vízállás mellett rendkívül veszélyes lehet mind a közúti, mind a felrobbantott vasúti hídra nézve. Mostani állapotban — és a mai háborús viszonyok mellett — a közúti hídvasszerkezetének helyreállítására számítani nem lehet és így csupán az orosz katonai fahíd provizórium fenntartására és biztosítására kell törekedni. Ezt véleményünk szerint csak úgy lehet elérni, ha a meglévő ideiglenes jármot a ki- és elmosás ellen biztosítjuk az által, hogy azt egy mélyebbre levert cölöpsorral vesszük körül a vízfolyás felöli oldalon és nagyobb mennyiségű terméskő hányással látjuk el, amit aztán állandó figyelés és mérés ( szondázás) mellett állandóan pótolni kell. A legsürgősebb munkák a meglévő cölöpépítmények kikötése, ami a vasútihíd pillérjéhez (semmi esetre sem a levegőben lógó vasszerkezethez) és a mederbe esett vasszerkezethez történhet. Amennyiben a cölöpépítmény mozgása (süllyedése és oldal mozgása ) nem állna meg, és nagyobb értéket érne el, úgy az egész cölöpépítményt újból és alaposabban (cölöpverő géppel) kell megépíteni, amit véleményünk szerint csak katonai erő tud megoldani."

87 Dr. Könyves-Kolonics József városparancsnok elnökletével 1945. január 5-én a hidak jégzajlás elleni biztosítása tárgyában értekezletet tartottak és Szathmáry fő84 MVL Polgármesteri iratok 1944. 22 820. 84 MVL Polgármesteri iratok 1944. 23 347. 86 MVL Polgármesteri iratok 1944. 251 336. 87 MVL Polgármesteri Hivatal iratai. 1944. 25 131. S3