A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Horváth Ferenc: Szer plébániatemploma és a település középkori története

gazdasági változások, s az ezekből fakadó mezővárosi fejlődés következménye, melynek során számos falusi egyház bővítésére került sor. Ugyanekkor alakultak ki a városi plébániatemplomok is végleges formájukban. Ahol a fejlődés megrekedt, ott a templomok túlnyomó többsége megmaradt az Árpád-kori állapotban, de a magukat mezővárossá kinőtt települések falusi egyházaikat vagy bővítették, vagy nagyobb szerzetesi templomoknak adták át a helyet.

57 Külön figyelmet érdemel az egyetlen középpillérre támaszkodó nyugati karzat kérdése. A feltehetően Szászországból és a cseh területekről származó nyugati karzat alkalmazása a magyarországi románkorban a XII. század közepétől ismert, a falusi egyházakban a nemzetségi monostorok páldaja nyomán tűnt fel. Entz Géza 1959-ben alapvető tanulmányában hívta fel e problémakörre a figyelmet, s e korábban alig számbavett szerkezetet joggal tartotta a magyarországi falusi templomok esetében ritkán előfordulónak.

58 Az utóbbi évek kutatásai eredményeképp a falusi templomok körében is gyakorinak tartható a kegyúri karzat, sőt a bennünket közelebbről érdeklő egyszerűbb megoldás: az egyetlen középpillérre épített karzatok száma is egyre gyarapszik.

59 Egyaránt megtaláljuk a Cseh-Morva területeken: Potvorov,

60 Dőlné Jamna,

61 Prága,

62 Vinec,

63 stb., s a középkori Magyarország területén: Zalavár-temetőkápolna,

64 Nagybörzsöny,

65 Őri szentpéter, 66 Meszlen,

67 Hontvarsány,

68 Kardoskút-Hatablak,

69 Balatonfüred-temető,

70 Balmaz,

71 Fedémes,

72 Sirok-Rozsnakpuszta,

73 Kisbény,

74 Rakacaszend,

75 s talán Nyársapát

76 esetében. A szeri alaprajz legpontosabb megfelelője a már említett prágai templom (IV. t. 9.), ahol pontosan a hajó közepén elhelyezett középpilléren nyugszik a kétnyílású karzat, a hajó teljes szélességében. Korábban általánosan elfogadott volt az a vélemény, hogy a nyugati karzat a feudális úr (aki egyben legtöbbször a templom kegyura) megkülönböztetett 57 Entz G., Középkori egyházi emlékek régészeti kutatása. Rég. Füz. II. 13. MNM., 1971. 65. Feltehető, hogy a szeri plébániatemplom feltárásakor előkerült gótikus bordatéglák egy utólagos XV. századi — átboltozásra utalnak. 58 U. ő., Nyugati karzatok románkori építészetünkben. Művészettörténeti Értesítő. VIII (1959) 130—142. 59 V. ö. : Entz G., i. m., (1971) 66., és Valter I.—Koppány T., A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása. VMMK. 11 (1972) 177. 60 Merhautová, A., i. m. 142. (1200 utáni). 61 Entz G., i. m. (1959), 139. 62 Wirth, Z.—Müllerová, A., i. m., 18. ábra. 63 Merhautová, A., i. m. 125 (1240 körüli). További bőséges analógiákat közöl Tomaszewski, A., Romaiískie Koscioly z emporami zachidinimi (Studia z Historii Struki Tom XIX., 66, 69, 76, 80, 87, 121, 199, 217, 255, stb.) с kötetében. 64 Sós, Á., Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Bp., 1963. 160—168. 65 R. Ratkai L, A nagybörzsönyi Szent-István templom kutatása. Magyar Műemlékvédelem. 1969—1970. 182. 68 Valter I. i. m. (1972) 177. 67 U. o. 68 Mencl, V.A.m., 131—134, XV. t. 22. 69 Méri L, i. m. (1964). 70 Valter L, i. m. (1972). 71 Zoltai L., Jelentés Debrecen sz. kir. város Múzeumának 1925. évi működéséről és állapotáról. Debrecen sz. kir. város Múzeumának Kiadványa. XX. (1926) 7. 72 Kovács В., Románkori templomok feltárása Heves megyében. EMÉ. V. (1967) 35—41. 73 U. o., 51—56. 74 Kozák, K, i. т., (AAH, 1973) 11. ábra. 75 Pálóczi-Horváth A.: Rakacaszend románkori templomának régészeti kutatása. Műemlékvédelem 1975. XIX. 3. 148. 76 Bálint A., A középkori Nyársapát lakóházai. MFMÉ. 1960—62. 48. 361