A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Horváth Ferenc: Szer plébániatemploma és a település középkori története

a pusztulást követően — mikor a falakon belül ásott rablógödrök még nyitva voltak — a szentély irányába dőlt. III. periódus: az újjáépítés során a templom a korábbi alapfalak részleges felhasználásával gótikus alaprajzot kapott.

10 A szentélyt Dk-i irányban megnyújtva, a nyolcszög öt oldalával záródó új apszis alapját közvetlen a korábbi alapozás meghosszabbításaként ásták le. Az árok ezesetben is lefelé szű8. Az ÉNy-i hajófal alapozása kült, így a románkori alappal való találkozásnál a fordított V-alakban megmaradt szűzföld világosan mutatta a toldás helyét. A bővítés alapozási mélysége a keleti oldalon szokatlan, —3,18 m volt, ami az előzőnél magasabb építményre enged következtetni. A szentélybelsőt a nyugati irányban is meghosszabbították, s mindkét hosszanti oldalon kiegyenesítették a poligonális záródásnak megfelelően. Ezt az apszis déli oldalán az alapozás toldása is mutatta. A szembenlevő oldalon toldásra nem volt szükség, mivel a korábbi alapozás és az építendő falszakasz vonalai jórészt egybeestek (5. és 9. ábra). Az apszis ez esetben is pilléresen csatlakozott a hajó falaihoz. A templomhajó nyugati végét is bővítették 1,80 méterrel úgy, hogy a nyugati homlokfal ráépült az előzőleg már kiásott toronyalapok betemetett árkaira (10-11. ábra). A templom hossza 14,80 m, szélessége 6,70 m. Az alapozás módja a toronyéhoz hasonló: az árok aljára nem helyeztek téglasort, s az agyagot nem rétegesen, hanem egyszerre döngölték be (szélessége 1 m, mélysége —1.41 m). A hajó közepén habarccsal kötött téglasorok és döngölt agyagrétegek váltakozásával alapozott 1,30 x 1,30 m-es középpillér tartotta a nyugati karzatot (M : —1,40 m) (12.ábra). Az alapozás technikájának itt datáló jellege van, ugyanis a tatásjárás után újjáépült kolostorban hasonló alapozású fallal zárták le a kerengő addig nyitott déli szakaszának egy részét. A gótikus templom építéséhez felhasználták a románkori templom tégláit is, de megjelentek új, 29-30 x 16-16,6 x 5-5,5 cm-es méretű téglák is. A templombelsőben előkerült cölöplyukakat a III. periódus építéséhez készült állványzat nyomainak tartjuk; rendszerük nem teljes, mivel ez esetben is csak a szüzföldbe mélyedő oszlopok nyoma volt megfigyelhető. Az 1/2, 1/4 és II/5-ös cölöplyukak helyzete azonban egyértelműen mutatja hovatartozásukat (5. és 13. ábra). A fekete réti agyagból döngölt 8-10 cm vastag padló foltokban több helyen jelentkezett, nagyobb összefüggő réteget azonban csak két helyen képezett (6/e ábra). Az átforgatott törmelékrétegből előkerült vörös mészkőlap-töredékekről nem dönthető el biztosan, hogy e templomhoz tartoztak eredetileg, vagy más építőanyaggal együtt a monostorból kerültek ide. Egy épségben megmaradt lap mérete (18 x 18 cm) az előbbi feltételezés mellett szól. A feltárt sírok leírása

11 1—2. sír: I. Téglalap alakú, szögletes sarkú sírgödör (H=180cm, Sz=70cm, M= — 153 cm, T=230°). Egyidőben temetett két felnőtt csontváza. Bh, Mn, karok a mellen (2. sír), Mvh= 134 cm (1. sír), Vh=162cm(2. sír). 10 Az építkezés megindulása előtt a románkori templom falait teljesen elbontották, s miután az új alaprajznak megfelelő kiegészített alapozás elkészült, az új és a régi alapfalakat egy 4—5 cm vastag agyagréteggel hozták egyenlő szintre. E borító réteg a korábbi alapozástól rétegesen elvált, s alóla több helyen előbukkantak a románkori templomfalak legalsó téglasorai. 11 A sírleírásoknál a következő rövidítéseket alkalmaztuk: I—

IV = szelvényszám, Sn= sírfolt nélküli, Nb = nem bolygatott, Bh= bolygatott, hiányos, Gy= gyermek, F=felnőtt, Vh=vázhossz, Mvh=mérhető vázhossz, Mn= melléklet nélküli, M=mélység, (valamennyi mélységadat a 348