A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Jakab Béla: Avarkori sírok tojáshéjleleteinek tanúságtétele

Kiszombor 9. sír Apró héjtörmelékek talajrészecskékkel keverten. Héjvastagsága 0,25—0,32 mm. Tyúktojás (Gallus domesticus) héjmaradványai. Kutikula nyomokban. Szivacsos réteg legtöbbjüknél kitöredezett. Felületen egy-egy pórusnyilás látható. Belső felület a legtöbb darabon szerves maradvánnyal összetapadt talajrészecskékkel szennyezett. Néhány hajlottabb darabon a mamillafejecskék épek, a többin a mamiiiák kráteresek. A legnagyobb darab mérete 15,5 X 12,0 mm. (IV. t. 2.). Kiszombor 20. sír Kiköltött tyúktojás (Gallus domesticus) héjmaradványai, eggyé tapadt hártyák megbarnult maradványaival. A héjdaraboktól elválófélben levő hártyák alatt a szenynyeződés miatt nem vehető jól ki a mamilláris réteg struktúrája. Egy-egy megtisztított héjtöredéken azonban jól kivehető. Első képünkön (IV. t. 3.) a légkamra területének határzónájára eső héjrész mamilláris rétegét látjuk. A képmező jobb felső sarkában a mamiiiák épek, középen már kráteres mamiiiákat látunk, és a képmező bal sarkában a hártyamaradvány sötétlik. A másik felvétel (IV. t. 4.) az ekvatoriális zóna reszorbeált felületét mutatja kráteres mamilláival. Külső felszín erősen lekopott, szivacsos réteg kitöredezett (IV. t. 5.). Ugyanazon darabon, a felület roncsolódásának foka szerint, 0,24—0,35 mm héjvastagságot is mérhetünk. Egy-egy darabon kutikulamaradványt is találunk és a tyúktojás jellegzetes pórusnyílásait is látjuk. A tojás elég nagy részét kitevő héjmaradványt legalább a kikelt tojás törésvonaláig könnyen máló, világos sárgás krétaszerű anyag tölti ki. Fehértó „A" 29. sír 2—3 nagyobb héjdarab 16 X 10 mm körüli, a többi öt kisebb méretű. Kutikula többnyire megmaradt. A pórusok elhelyezése elég sűrű. Nyílásaik körül kis foltszerűen barnásabb a kutikula. A felület redőzöttsége a szivacsos rétegnek kutikulával már nem fedett részein feltűnőbb. A külső felület általában barnás, a belső felület füstbarna. Egyik héjdarab részletesebb leírása: Tyúktojás (Gallus domesticus) maradványai közül ez a 16,5 X 11,9 mm méretű héjdarab a légkamrazóna határterületéről való. Szélesedő végén a mamiiiák épek, az elkeskenyedő felén pedig reszorbeáltak, szűk nyílású kráterekkel és rövid reszorbciós árkokkal. Mind az ép, mind a kráteres mamiiiák elég tömötten helyezkednek el. Héjvastagság: 0,28—0,30 mm. Fehértó „A" 115. sír Földrögökre tapadt héjdarabok. Valószínűleg nagyobb, összefüggő héjdarab volt földdel kitöltve. A röghöz tapadt héjrészeken jól látható, hogy a szomszédos héjdarabok törésvonalaikkal összeillenek. A rögről levált héjrészeket vizsgáltuk részletesebben. Külső felületükön kutikula nincs, de többnyire mézgás, lakkszerű anyaggal bevontak. Szembetűnők a sűrűn elhelyezkedő tüszúrásszerű pórusok. Egy-egy rövid hasítékszerű is van köztük. A barnás héj gyengén redőzött. Belső felületen ép vagy kráteres mamiiiák egyaránt megfigyelhetők. Tyúktojás (Gallus domesticus) héjdarabjai. Héjvastagság: 0,26—0,29 mm. Néhány darab részletesebb leírása: 18,3x21 mm méretű, 59.2.439 feliratú darab belső felszínén a mamiiiák épek, tömötten állnak. 11,2x 14,3 mm-es darabon szintén ép mamiiiákat látunk. Külső felületén némi kutikula maradvány is van. 11,9x8,4 mm-es darab szélesebb felén a mamiiiák épek, a többi részen kráteresek. Külső felület pórusnyílásai mézgával tömöttek. A levált héjdarabok többnyire abból a héjrészből (légkamra-zóna) valók, amelynek a mamiiiái épek. 3—4 darabkán láthatók a Kráteres mamiiiák (IV. t. 7.). Fehértó „A" 354. sír Megbarnult héjdarabok csomókba összetapadva. Méretük 10—20 mm-nél nem nagyobb. Külső felületük elég ép, némelyiken kutikulamaradvány is felfedezhető. Tüszúrásszerű pórusok sűrűn helyezkednek el. A mamilláris réteg ép mamillafejecs336